tag:blogger.com,1999:blog-24474386020033192502024-03-13T22:26:35.732+01:00Világgá mentem, majd jövökÉjjeliőrhttp://www.blogger.com/profile/07877398025983329374noreply@blogger.comBlogger33125tag:blogger.com,1999:blog-2447438602003319250.post-22841556870903192182014-04-05T21:00:00.002+02:002014-04-05T21:00:48.705+02:00Költözés<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;">Némi keresgélés és kísérletezés után a blog ezentúl a </span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://www.vilaggamentemmajdjovok.com/"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: x-large;">www.vilaggamentemmajdjovok.com</span></span></a></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"> címen érhető el.</span></span></div>
Éjjeliőrhttp://www.blogger.com/profile/07877398025983329374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2447438602003319250.post-89134697116218961032013-10-28T19:20:00.001+01:002013-10-28T19:20:13.405+01:00Mecseki Láthatatlanok - 2013. október<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;">Nem vagyok mániákus, ezt le kell szögeznem, rögtön az elején. Szeretek túrázni, szeretek a természetben lenni, ha lehetőségem nyílna rá, minden hétvégét a fák között tölteném. Ha lenne... mostanában a hétvégéim szorgos tanulással telnek a csavargás helyett, idén alig pár túrára sikerült eljutnom. Van viszont három, amin ott a helyem, bármi is történik. Az első, a Disznó völgyi túra, idén elmaradt. Sebaj, jövőre meg lesz rendezve, akkor ott leszek. A második az Esti Mecsek. Ez már csak azért is jelentős a számomra, mert itt kóstoltam bele először a teljesítménytúrákba, még 17 évesen. Feltett szándékom volt, hogy idén sem hagyom ki, éjszakai túra lévén nem ütközik az iskolával. Sajnos egy műtét közbeszólt, és bár erős volt a vágy, de józan ész azt diktálta, hogy a varratszedés utáni héten nem kellene erőltetnem a dolgokat. Maradt a harmadik, a Mecseki Láthatatlanok, a három közül a legszebb. Szombat délelőtt, iskolaidőben. Bár megfordult a fejemben az iskolakerülés gondolata is, azt hamar elvetettem. Maradt hát a várakozás a csodára. Ez el is jött. A túra napján az oktatás délutánra csúszott át. Osztottam, szoroztam, bár a 28 km nem fér bele, de ha a rövid, 14 km távra megyek, akkor kényelmesen végig tudom gyalogolni úgy, hogy a visszafelé jövő busz pont időben tesz le az iskola mellett. Innentől nem is volt kérdés, ott leszek.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;">Ülök a buszon, mellettem a hátizsák. Üveg víz, fényképezőgép, tankönyv, feladatlapok és annyi kaja, hogy estig kihúzzam. Jól meggondoltam én ezt? Igen. Különben is, már nem lehet visszafordulni. Zobákpusztán, a rajtnál már jó a hangulat. Gyorsan, megelőzve egy gyerekcsapatot, kitöltöm a jelentkezési lapot, és beállok a sorba. A rövid táv még csak most indul, így sikerül szert tennem a biztató, 13-as rajtszámra. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;">Végre úton vagyok! Egy kis rutinos helyezkedés, kis gyorsítás, kis lassítás és máris egyedül vagyok az úton, körülöttem csak a csendes, őszi erdő. Végre! Már régóta hiányzott ez az érzés, és most itt vagyok, amikor a legszebb az erdő. Valótlan, meseszerű érzést kelt a sokszínű avar, a reggeli napsütés, és a fák között átszűrődő távolabbi tisztás fénye.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgz-8HH8ICgLeCMRLNhlWRKBljNhMei-YMkuALzDBYOS57YzU5aBSS1tUZPBqsV0_Y5kjDSh1LjSecSm3OhWUDVcq_5quWmFG2gktyNBC5jDCiMdWQPI8gqjBvahvqD2ExzWK-00yDzLw/s1600/IMG_1727.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgz-8HH8ICgLeCMRLNhlWRKBljNhMei-YMkuALzDBYOS57YzU5aBSS1tUZPBqsV0_Y5kjDSh1LjSecSm3OhWUDVcq_5quWmFG2gktyNBC5jDCiMdWQPI8gqjBvahvqD2ExzWK-00yDzLw/s320/IMG_1727.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;">Kiérek a mezőre, amit ősszel mindig ellepnek a kikericsek. Kutatok, hátha találok egy elkésett példányt, de a mezőt gondos kezek lekaszálták, rendbe tették. Talán a szélén, a bokrok tövében... Igen! Még van pár, kókadt szál. Akkor Ők is megvannak még.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;">Megyek tovább Püspökszentlászló irányába. Nem sietek, kiélvezem az erdő minden pillanatát. Jól kiszámoltam az időt, ráérek kényelmesen bandukolni.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhb78NfWpguuDPlGN7mSsWPt-FtjYUdbjdcA8-mGEDe7H0Fh_JMRE3iwGJx4Un2SP6fQrWcVU3i8tZjMaAHEfLsb5I7RxckVYsG04r82BgOXDhcAirn3BVkX4rusgqx7p2BCnZ7bBciPZQ/s1600/IMG_1736.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhb78NfWpguuDPlGN7mSsWPt-FtjYUdbjdcA8-mGEDe7H0Fh_JMRE3iwGJx4Un2SP6fQrWcVU3i8tZjMaAHEfLsb5I7RxckVYsG04r82BgOXDhcAirn3BVkX4rusgqx7p2BCnZ7bBciPZQ/s320/IMG_1736.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;">Beérek a faluba. Megfordul a fejemben, hogy ha már itt vagyok, akkor be is mehetnék az arborétumba. De nem, ez nem jó ötlet. Az arborétum sok időt igényel, hogy bejárjam, megcsodálva minden egyes fát. Utána az egész túra egy nagy rohanás lenne csak, aminek semmi értelme. Lejelentkezek az első pontnál, eszek pár nápolyit, majd tovább indulok, fel a domboldalon, Kisújbánya irányába. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;">Jó kis kaptató, de könnyen veszem. Örömmel látom, hogy az elmúlt idő ellustulása ellenére sokkal jobban bírom a mászást, mint pár éve, mikor újra belefogtam a túrákba. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;">Felérek a Kisújbánya feletti dombtetőre. Láthatóan ezt is gondozzák a helybeliek, le van kaszálva, rendbe van téve az egész terültet. Egy bokor tövében azért itt is találok pár szál kóbor kikericset.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOysAn63lEQZwGh4WyHEB7SLaPQkVaoug_MRTgLz_OdiJSF9aJHNZVkPagKR0ehEhPHenTvYyAdfrhNSCu23lOun8-K5M33WR1g1iiV0gCpOcz6bWKmbEvoTWI7xc3v6jt9Mt0-Dy1O00/s1600/IMG_1752.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOysAn63lEQZwGh4WyHEB7SLaPQkVaoug_MRTgLz_OdiJSF9aJHNZVkPagKR0ehEhPHenTvYyAdfrhNSCu23lOun8-K5M33WR1g1iiV0gCpOcz6bWKmbEvoTWI7xc3v6jt9Mt0-Dy1O00/s320/IMG_1752.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;">Amíg fotózok, elhalad mellettem egy hangos csapat. Az ilyenek mit keresnek itt kint a természetben? Sebaj, már elmentek, nem foglalkozom velük. Megyek tovább én is, itt van nem messze a második pont, a Cigány Hegyen, a kilátó tövében.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;">Pecsét, sport szelet, és csodálatos kilátás. Nyugatra a Máré Vár völgye pompázik, délre a Hármas hegy és a Zengő lába között pont rálátni a távoli Villányi-hegyre.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoPubTyJT9zlhxGBOzFYJttEpsnKhHsvUKPfVABGRYrG7czeOQotaLu4pF2qy4yOdKijtfo85WI1-rIQ0O4naxA24ojpEoIQio4A6_PiSkTKewOBzAUaZn8X9fqtv8G0q84hba-Phndlo/s1600/IMG_1780.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoPubTyJT9zlhxGBOzFYJttEpsnKhHsvUKPfVABGRYrG7czeOQotaLu4pF2qy4yOdKijtfo85WI1-rIQ0O4naxA24ojpEoIQio4A6_PiSkTKewOBzAUaZn8X9fqtv8G0q84hba-Phndlo/s320/IMG_1780.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtjvQzefizy_HSv5uW3XQqNFdiOzAAtq3y8CyUyFvEBSpl6cbVuduPtV4wxSuLqDtVslKplsZCHPetT2jaq1v3ojXYlXXZiCM3_SgeHgWn4alBzKeCQwS3b32SQc81e9xlariNyE4BSRM/s1600/IMG_1782.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtjvQzefizy_HSv5uW3XQqNFdiOzAAtq3y8CyUyFvEBSpl6cbVuduPtV4wxSuLqDtVslKplsZCHPetT2jaq1v3ojXYlXXZiCM3_SgeHgWn4alBzKeCQwS3b32SQc81e9xlariNyE4BSRM/s320/IMG_1782.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"></span></span><br />
<br />
<br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;">Egyre több ember gyűlik össze, úgyhogy ideje tovább állni. Le a hegy túloldalán és irány tovább az úton. Nézem a térképet, hogy pontosan merre is kell menni. Egy kis újabb helyezkedés, és ismét egyedül vagyok a fák között.</span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;">Hosszas séta, a gondolataimba mélyedve. Szükségem lenne ilyenre többször, hogy kiszellőztessem a fejem, eltávolodjak a mindennapi dolgoktól, és ne foglalkozzak a napi problémákkal. Ha minden jól megy, jövőre ismét belevethetem magam a túrákba.</span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;">Lassan elérem a Csurgót, az út egyik legszebb helyét. </span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZeXtLu3uJkCE1dsWuIG1jaoAAUYayVh1_x_bStRXYK6LObZvIdfaboaQgVKdakmN1U_eorSX30w6z5BbDA1mb7AmEig2uRo14O66RMBjEY4hND9Yi4Z_sCahDFEfb8BkGvO0z3G5PVk8/s1600/IMG_1820.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZeXtLu3uJkCE1dsWuIG1jaoAAUYayVh1_x_bStRXYK6LObZvIdfaboaQgVKdakmN1U_eorSX30w6z5BbDA1mb7AmEig2uRo14O66RMBjEY4hND9Yi4Z_sCahDFEfb8BkGvO0z3G5PVk8/s320/IMG_1820.jpg" width="213" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhndzQQOOdj9hdPQES-jy85SqunopmAw56U7YaE4nhyphenhyphenn5qXwmxxDNvoIeytoWHABitb_91L2NHlgbDnFU8dyxaShfkDewASA3OxJtwu6lPTZf9ZKIrYP6T4T3kpm4kthcX5VLkEABM_hvA/s1600/IMG_1814.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhndzQQOOdj9hdPQES-jy85SqunopmAw56U7YaE4nhyphenhyphenn5qXwmxxDNvoIeytoWHABitb_91L2NHlgbDnFU8dyxaShfkDewASA3OxJtwu6lPTZf9ZKIrYP6T4T3kpm4kthcX5VLkEABM_hvA/s320/IMG_1814.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"></span></span><br />
<br />
<br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;">Innen már nincs sok vissza az útból, bő 2 és fél km a célig. Időm van még, nem sietek, komótosan sétálok végig a Hidasi-völgyön. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVBUOYMpQKxS7z_cpVYtdRzXDOEarP5l6PuSGHjlVbsf3ZjAFP3vFdfoW-rvIsIj1DQe-kTNhWz4fXUYAHFLdqyq08iTiZT7Dn3qLZ2d2mU7ZgAC8cLjdur5tMhrDH2V2QmF7I7ml0DuY/s1600/IMG_1835.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVBUOYMpQKxS7z_cpVYtdRzXDOEarP5l6PuSGHjlVbsf3ZjAFP3vFdfoW-rvIsIj1DQe-kTNhWz4fXUYAHFLdqyq08iTiZT7Dn3qLZ2d2mU7ZgAC8cLjdur5tMhrDH2V2QmF7I7ml0DuY/s320/IMG_1835.jpg" width="213" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"></span></span><br />
<br />
<br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;">Végül beérek a célba. Kitűző, emléklap, zsíros kenyér, sok hagymával, pár ismerős arc. Aztán leülök a megállóban, és várom a buszt, vissza a mindennapokba.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"></span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMfEh_CuwpRd4rW8782lTuuVrFoQ1gNhHYy1VDHtQ4ttM-8ppUI7IVs7KopRot-QtT3ppPTZ3TpmbVdGBmsaa1UHN4F6EmbKB5pnGgVR0VxGUjHJCwFODX3ZV0U529rPD0r7-y-RRW8Uc/s1600/IMG_1814.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"></span><br /><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"></span><br />
Éjjeliőrhttp://www.blogger.com/profile/07877398025983329374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2447438602003319250.post-83984670031701613882013-08-14T12:53:00.004+02:002013-08-20T19:49:00.985+02:00Tenkes éjszakai 20 - 2013.augusztus<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; font-size: large;">Mikor is voltam utoljára teljesítménytúrán? Bele se merek gondolni, még a Mecsek 30-on, de az már nagyon régen volt. Most viszont megyek. Bármi történik, én ott leszek. Nem számít, hogy éjszaka, ismeretlen terepen, nem számít, hogy egyedül, nem számít, hogy nem tudom, hogy jövök haza, de megyek. </span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; font-size: large;">Állok a megállóban, várom a siklósi buszt, bambulok magam elé. Egyszerre megáll egy autó előttem, szólnak, hogy szálljak be. Emberrablás? Pont engem? Pont most? Jah, nem, csak felismert egy szintén a túrára igyekvő úriember. Hiába no, vannak még rendes emberek! Útközben Máriagyűd felé, felveszünk még egy túrázót, így hármasban állunk a rajthoz. </span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; font-size: large;">Nézem a térképet. Hát, szép kört fogunk leírni, az nem vitás, elsőre többnek is tűnik, mint 18 km. Akár indulhatunk is. </span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; font-size: large;">Bemelegítésként egy jó kis emelkedő a <span style="color: red;">P</span> úton. De jó, hogy nem egyedül indultam útnak, egy kellemes tempót diktálnak a csapattársak és kénytelen vagyok szedni a lábaimat. Az első pont nincs is messze. Pecsét, cukor, mehetünk is tovább, végre viszonylag egyenesen a <span style="color: blue;">K</span> jelzésen.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; font-size: large;">Most, hogy kényelmesebbé válik a terep, alaposabban is tanulmányozom a térképet és az előttünk álló utat. Szép lesz. Hegyre fel, hegyről le. Hiába, nem túl nagy a Tenkes és valahogy össze kellett hozni némi szintet.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; font-size: large;">A második pontot is hamar elérjük. Pecsét, nápolyi, egy ígéret, hogy rövidesen visszajövünk, aztán el is indulunk lefelé a hegyről, vissza Gyűd irányába. </span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; font-size: large;">A harmadik pont alig 500 méter távolságra van. Viszont úgy 100 méterrel lejjebb. Ezen vissza is kell másznunk? Na az finom lesz. Útközben megismerkedek a helyi növényzet egyik különösen szúrós tagjával. Kicsi, szúr, beleragad a zokniba, cipőbe, szóval nem valami barátságos jószág. Az ellenőrző pontra érve látom, többen is ezt szedegetik </span><span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; font-size: large;">a cipőjükből. Legalább nem vagyok egyedül. Lassan kezd sötétedni, de még elég világos van, hogy megcsodáljam a kilátást a hegyoldalból. T</span><span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; font-size: large;">alán kellett volna fényképezőgépet hozni? </span><br />
<span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; font-size: large;">Irány vissza az előző pontra. Egész jól megy a hegymászás, pedig azt hittem, jobban kiestem a gyakorlatból. Újabb pecsét, és megyünk is tovább a <span style="color: blue;">K</span> úton a Tenkes csúcsának irányába. </span><br />
<span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; font-size: large;">Lassan teljesen besötétedik, ideje elővenni a lámpát. Egész nap töltöttem, remélem, kibírja az utat! </span><br />
<span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; font-size: large;">Újabb pont. Nagy tömeg, gyerekzsivaj. Mi van itt? Gyorsan tudjuk le a pecsétet és húzzunk tovább! Hmm... itt a szokásos cukor-nápolyi helyett bort kap a turista, úgyhogy talán még se kell annyira futnunk. </span><br />
<span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; font-size: large;">Ez most jól esett! Hiába, errefelé a borászat a fő iparág. De most már tényleg jó lenne továbbmennünk. Merre is? <span style="color: blue;">K háromszög</span>. Egy kis emelkedő és fent is vagyunk a Tenkes csúcsán, az építmény tövében,az újabb pontnál. Mintha kicsit sűrűn lennének, eddig bő 5 és fél kilométert tettünk csak meg és ez már a 6. pont.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; font-size: large;">Akkor most irány lefelé a hegyről a műúton, amíg vissza nem érünk a <span style="color: blue;">K</span> útra, és azon tovább, egészen a Janus Borházig. Előjönnek az emlékek erről az útról. Nem túl szép emlékek. Igaz, <i>akkor</i> már 24 km gyaloglás után voltan, tűző napon, kiszáradva, lemerült telefonnal. Na, na, nem akarok rá gondolni, menjünk csak szépen, hiszen még csak az út harmadát tettük meg. </span><br />
<span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; font-size: large;">Mi van velem? Alig bírok lefelé menni. Ennyire elszoktam volna? Igaz, lefelé sosem volt az erősségem, de akkor is. Alaposan lemaradok, csak a lejtő alján, a szőlősnél érem be a többieket.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; font-size: large;">Innentől legalább kényelmesebb lesz, egy darabig a műút mellett visz az utunk, egészen Csarnótáig. Pár autó elhúz mellettünk, de mikor letérünk a főútról, már azok se zavarnak. Világítás nélkül megyünk a pusztaság közepén. Felettünk az égbolt fantasztikus látványt nyújt, amit a Mecsekről nem látni, hála Pécs fényeinek. Talán jó lenne egyszer, még a nyáron kijönni errefelé a fényképezőgéppel és az állvánnyal. </span><br />
<span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; font-size: large;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://apod.nasa.gov/apod/ap080104.html" target="_blank"><img border="0" height="257" src="http://apod.nasa.gov/apod/image/0801/16500feetmilkywaykc2_brunier.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif; font-size: large;">Beérünk Csarnótába, a 7. ponthoz. Nem is volt olyan hosszú ez az út, mint ahogy a térkép alapján gondoltam. Pecsét és szilva, bár ez utóbbit inkább most kihagyom.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; font-size: large;">Nem időzünk sokat, megyünk is tovább, ki a faluból a <span style="color: lime;">Z</span> úton. Kellemes, széles földút, néhol emelkedik, de csak enyhén, aztán visszatérünk a <span style="background-color: white;"><span style="color: blue;">K</span></span> jelzésre, és megindulunk a domb teteje felé. Se nem meredek, se nem hosszú, csupán köves, sziklás, és tele azzal a szúrós növénnyel, amivel már volt szerencsém az út elején megismerkedni. Nagyszerű! Csak hogy még nagyobb legyen az öröm, félúton döbbenek rá, hogy kihagytunk egy pontot. A <span style="color: blue;">K</span>-<span style="color: lime;">Z</span> elágazásnál volt, felügyelet nélkül. Úgy döntünk, nem fordulunk már vissza, csak nem lesznek szigorúak. Valahogy felérünk a dombtetőre, a kilátóhoz. Az utat sikerült már elvesztenünk a sötétben, így a sziklák között bukdácsolva tesszük meg az utolsó száz métert. Itt van egy kőből épült kilátó, amit távolról már több alkalommal megcsodáltam, találgatva, hogy milyen építmény is lehet ez.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; font-size: large;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHSg2TFLq3O2yt0EghGfhPSZQXz_QB0teo9T9-z6Cs3PjVsPyxRhwtcGSes3C091xuTf9P2YsZeE9PFYmMlv1LIZkT5hvx40Wjs-PwZjzecvl1OsvAaASQ-fWuZXGwc8sHUlA3hOpmIwY/s1600/IMG_1458_Fotor.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHSg2TFLq3O2yt0EghGfhPSZQXz_QB0teo9T9-z6Cs3PjVsPyxRhwtcGSes3C091xuTf9P2YsZeE9PFYmMlv1LIZkT5hvx40Wjs-PwZjzecvl1OsvAaASQ-fWuZXGwc8sHUlA3hOpmIwY/s320/IMG_1458_Fotor.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; font-size: large;">A pont természetesen a kilátó tetején van. Felmászunk. Éjszaka van, fáradt vagyok, nyűgös, és van bennem némi alkohol is. De nem, tényleg jól látok. A ponton két mikulás áll őrt. Augusztus 3-án, éjszaka, a semmi közepén. Bár volt már pár furcsa kalandom, de ezen még én is meglepődök. </span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; font-size: large;">Igen jó voltam, de verset mondani azt nem fogok. Megkapjuk a pecsétet, sőt még az előzőleg kihagyott pontot is bejelölik. Aztán kapunk némi helyi bort, hogy jobban bírjuk a hátralévő utat. Na, ez most határozottan jól esett. Kicsit elbeszélgetünk, én az eget nézem. Innen még szebb, mint a csarnótai útról, de hogy én ide eljöjjek fotózni... ezt még meg kell gondolnom alaposan.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; font-size: large;">Indulunk tovább. Az út nem jobb, mint eddig. Tüskék, sziklák, gödrök, alig látható ösvény. Mire leérünk a Tenkes Csárdához, már nagyon elegem van ebből a szakaszból, pedig most jön még csak a java, a <span style="color: blue;">K</span> úton visszamászni Tenkesre. Hát vágjunk bele. </span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; font-size: large;">Nem is olyan vészes. Sőt! Sokkal könnyebben veszem, mint ugyanezt a szakaszt lefelé. Akkor mégse vagyok annyira elkényelmesedve :) A hegy csúcsát szerencsére már nem kell érintenünk, csak vissza kell jutni az 5. pontra, ami egyben a 10. is. Egy kanyarral előtt találkozunk pár szembe jövővel. Ilyenkor? Mikorra fognak ezek beérni a célba? Mindegy, ez nem az én problémám. Utolsó pecsét, és egy újabb lehetőség a helyi bor kóstolására, de ezt már kihagyom. Így is éppen elég lesz lemászni Gyűdre.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; font-size: large;">Utolsó 2,5 km. Már kellemesen kifáradtam, álmos is vagyok, szerencsére nincs messze a cél. Leérünk a faluba, már csak egy kis bukdácsolás a kátyúk között, és ott is vagyunk a célban. Gratuláció, kitűző, zsíros kenyér, és természetesen a helyi bor, aztán megyünk is haza. Ez is megvolt.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; font-size: large;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<iframe frameborder="0" height="280" scrolling="no" src="http://www.mapmytracks.com/explore/embed/1143017" width="400"></iframe></div>
Éjjeliőrhttp://www.blogger.com/profile/07877398025983329374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2447438602003319250.post-72819975475793627422013-04-14T20:10:00.004+02:002013-04-15T08:26:57.075+02:00A Jakab-hegy körül<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">A hétvégi teendőim miatt vészesen megcsappant a teljesítménytúráim száma<span style="font-size: large;">. Sajnos </span>idén változás már nem is várható<span style="font-size: large;">, de jövőre bepótolo<span style="font-size: large;">m az évet<span style="font-size: large;">.</span></span></span> <span style="font-size: large;">Ennek ellenére</span> néha csak ki kell mozdulni, úgyhogy engedve a tavaszi napsütés csábításának, felkerekedtem, körbejárni a Jakab-hegyet. Jól ismert, számtalanszor bejárt útvonal, kényelmes terep, nagyszerű lehetőség a fotózásra.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">A hétvégén ritka buszok miatt előbb egy kis bemelegítés az uránvárosi végállomástól Éger-völgyig, majd Mohosi Kút, Égertető, onnan el a Babás-szerkövekig. Innen Petőczpuszta, végig a műúton Petőcz-aknáig, aztán Patacsi-mező, végül vissza Éger-völgybe. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></span>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">És most következzenek a fotók:</span></span><br />
<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqX0CHrZK1BS2TkQjyWYDZw7IS9Tm8sbaXLqYX0osKip18cxff35ICezSdT0z6EYMlYx1GcSaiCJjuiXbhuCsCxRy5SU_b4AodR3KyDwPHWwEuz2NLHXm2c7PfWdfey256gXMy88DJ1ZE/s1600/IMG_0867.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqX0CHrZK1BS2TkQjyWYDZw7IS9Tm8sbaXLqYX0osKip18cxff35ICezSdT0z6EYMlYx1GcSaiCJjuiXbhuCsCxRy5SU_b4AodR3KyDwPHWwEuz2NLHXm2c7PfWdfey256gXMy88DJ1ZE/s320/IMG_0867.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kedvenc fenyves utam.</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><span style="font-size: large;"><span style="font-size: large;"> </span></span></span></span></span><br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUV3jJHPK0JjBKzYv_zOt-fb_sfRIewdK23MZzZ6LIO_Vff_G7PIyYkEoV-fIm5wl44stufqWi3ahur2lcIF-fQxIFJmdykvWHcQzcBTiKrBj355N9Ftj_YRbo6ArE6nyYY-UWB7nb9FE/s1600/IMG_0888.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUV3jJHPK0JjBKzYv_zOt-fb_sfRIewdK23MZzZ6LIO_Vff_G7PIyYkEoV-fIm5wl44stufqWi3ahur2lcIF-fQxIFJmdykvWHcQzcBTiKrBj355N9Ftj_YRbo6ArE6nyYY-UWB7nb9FE/s320/IMG_0888.jpg" width="213" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Babás-szerkövek.</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEhyHYzhzrmkq5yl_K8hr2d8o0vPgj5uWM6hZU8mSKcvi_1UbFLonflgZ6uLE-CRITDaJW22Ng7Z97Bqu2lctIsR9XJlAjz0n4XKAxwypW1kFRHY3eQG05oQ16SItIEn0kyDg9nHg2YvU/s1600/IMG_0892.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEhyHYzhzrmkq5yl_K8hr2d8o0vPgj5uWM6hZU8mSKcvi_1UbFLonflgZ6uLE-CRITDaJW22Ng7Z97Bqu2lctIsR9XJlAjz0n4XKAxwypW1kFRHY3eQG05oQ16SItIEn0kyDg9nHg2YvU/s320/IMG_0892.jpg" width="213" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A kővágószőlősi templom.</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5VwDIsgi76gkSA2m2MP7NtmsaED8jeuK_pANYYe3VL4gvgYwQl_6G1LHxFDTzVkK376MTqKfgaAB0uRXwt3XdV18mWQY8BeJxm4v5Je7PaHmL0LD7yrEIHvQeLhHPQqJFcLbFplGPrIs/s1600/IMG_0905.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5VwDIsgi76gkSA2m2MP7NtmsaED8jeuK_pANYYe3VL4gvgYwQl_6G1LHxFDTzVkK376MTqKfgaAB0uRXwt3XdV18mWQY8BeJxm4v5Je7PaHmL0LD7yrEIHvQeLhHPQqJFcLbFplGPrIs/s320/IMG_0905.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ilyen árnyalatot is ritkán látok.</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmIWKsDtL7OnxpkZiV0HmGAkheLJvclYYw0dGXS8PhV29V3_mQNuP7X8S0428zD5uQlA0sWL81c9EulWatu3LiMGRMvUcezURYHnru4VmyQXjMBWfnwG4suHVOt9EvHxIKMOmH9p-CI9w/s1600/IMG_0907.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmIWKsDtL7OnxpkZiV0HmGAkheLJvclYYw0dGXS8PhV29V3_mQNuP7X8S0428zD5uQlA0sWL81c9EulWatu3LiMGRMvUcezURYHnru4VmyQXjMBWfnwG4suHVOt9EvHxIKMOmH9p-CI9w/s320/IMG_0907.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Petőczpuszta.</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtNSr1A2SsLKRqkxOCnDx5aqHumnX1ilfoUIB8eo28A-O1KYwsRVjR81mpgG9eDYiikke3okzqVWY-CM6cQJ_fJb4cRaogN-ffiRzo6Ic6SC_Ja06UwQBoNWnu-IkcRSAmc7xNRI5HdXQ/s1600/IMG_0921.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtNSr1A2SsLKRqkxOCnDx5aqHumnX1ilfoUIB8eo28A-O1KYwsRVjR81mpgG9eDYiikke3okzqVWY-CM6cQJ_fJb4cRaogN-ffiRzo6Ic6SC_Ja06UwQBoNWnu-IkcRSAmc7xNRI5HdXQ/s320/IMG_0921.jpg" width="213" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kedvenc irányjelzőm, amire csak mint "eltévedtél kő" néven gondolok.</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg682d4oKT0obg4Az64s3-IzwkcyaTyrjx43sL3RVzs6o9SeYYCYPuK3h-18vIAFfrVUdWjHtwN0XKOp3U_fUCPPJlzOLPAnMp1_O4Fn0dWAa2xTHpqyN8O3ZvAz4SPckKaFlYpD6_uZd8/s1600/IMG_0933.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg682d4oKT0obg4Az64s3-IzwkcyaTyrjx43sL3RVzs6o9SeYYCYPuK3h-18vIAFfrVUdWjHtwN0XKOp3U_fUCPPJlzOLPAnMp1_O4Fn0dWAa2xTHpqyN8O3ZvAz4SPckKaFlYpD6_uZd8/s320/IMG_0933.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Egy kis bokor tavalyi csattanó maszlag.</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgP-zwPUEMurVg4yzG9yMSHtmLjfHISDzslJuR-48RYdAJVzqO2SoRR0845X5_xl2CLLZzNiQi96Yta6T5O6Rk4V0gvoiYar6Z4h2k21y7jMO8pedgeSI0FTk4XctjQP2U57P2iRu7-7kU/s1600/IMG_0941.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgP-zwPUEMurVg4yzG9yMSHtmLjfHISDzslJuR-48RYdAJVzqO2SoRR0845X5_xl2CLLZzNiQi96Yta6T5O6Rk4V0gvoiYar6Z4h2k21y7jMO8pedgeSI0FTk4XctjQP2U57P2iRu7-7kU/s320/IMG_0941.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Medvehagyma szőnyeg. Meg is szedtem a zsákot rendesen :) </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpQF2ALNJt4yCqXI1v2jHR4yl9pdaUdEh7fzI77e9P_6a7qQBwZ43srR4nSq86RZUK73da9lvfPydZaWqFy5GwsDiUH03dr2d6Yqyux2yD4uF4Qc2NKPHSSbf9lE6p1hyphenhyphenvFQRrfZiaIRI/s1600/IMG_0951.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpQF2ALNJt4yCqXI1v2jHR4yl9pdaUdEh7fzI77e9P_6a7qQBwZ43srR4nSq86RZUK73da9lvfPydZaWqFy5GwsDiUH03dr2d6Yqyux2yD4uF4Qc2NKPHSSbf9lE6p1hyphenhyphenvFQRrfZiaIRI/s320/IMG_0951.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kis csobogó, útközben valahol.</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgJeJBWuJKN7XE3sIGgNReTH6J1yuGa-9CzWovrhBhZfd2qqVM11yoWXN1g-oW7kSqHVsMu0I3OKLbg2A4KjlTdMblafjG0_jE7bO6-hSOoe0gERQqpoRGR1DqYayaKLspcDQvA4LjuLA/s1600/IMG_0954.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgJeJBWuJKN7XE3sIGgNReTH6J1yuGa-9CzWovrhBhZfd2qqVM11yoWXN1g-oW7kSqHVsMu0I3OKLbg2A4KjlTdMblafjG0_jE7bO6-hSOoe0gERQqpoRGR1DqYayaKLspcDQvA4LjuLA/s320/IMG_0954.jpg" width="213" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Még több medvehagyma.</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIyLkUDhvHzqOCoNs8KRXQUMWnDHb6_YOW8YTwfrKIpjZtFxo7wVDxQy41qrxonml8hlSO57xSQS65DFxzWzrTF0Bc09WzdjaIylTG9ZnPq4wOKeVbyMXxqzDirXFQmplaGvh_g5pF8pg/s1600/IMG_0965.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIyLkUDhvHzqOCoNs8KRXQUMWnDHb6_YOW8YTwfrKIpjZtFxo7wVDxQy41qrxonml8hlSO57xSQS65DFxzWzrTF0Bc09WzdjaIylTG9ZnPq4wOKeVbyMXxqzDirXFQmplaGvh_g5pF8pg/s320/IMG_0965.jpg" width="213" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ilyen volt az út a Patacsi-mező felé. Csak nem úsztam meg...</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3dVO_F7_Z1729FLjeR3ELOAE1bJhKJIWFxFvmKp8JXWdcBi-SNv6uMct2R3IP1YPxFAqh9sZsnKfOyjvVpT1W8oe3LhqPCKByDSzDSggEEG40B1DiNw4iPz3tgVnm_l9bpu49O9IbY6A/s1600/IMG_0962.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3dVO_F7_Z1729FLjeR3ELOAE1bJhKJIWFxFvmKp8JXWdcBi-SNv6uMct2R3IP1YPxFAqh9sZsnKfOyjvVpT1W8oe3LhqPCKByDSzDSggEEG40B1DiNw4iPz3tgVnm_l9bpu49O9IbY6A/s320/IMG_0962.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kankalin. Egyetlen helyen láttam csak, akkor viszont egy egész csokorral.</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizfDaRC7cGR3jGQuF_hVgJ8svXrrGeH8Xwbnn1vDGr-DUqjAfgnDnJy4Spx6VnyN1ghAkj87QD8J1BQDW7a7IvxELBbpqt9DuorojICKjwCaCJRoGoi7XvJuHmnsLbGZMqv8vz-ONRHCI/s1600/IMG_0981.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizfDaRC7cGR3jGQuF_hVgJ8svXrrGeH8Xwbnn1vDGr-DUqjAfgnDnJy4Spx6VnyN1ghAkj87QD8J1BQDW7a7IvxELBbpqt9DuorojICKjwCaCJRoGoi7XvJuHmnsLbGZMqv8vz-ONRHCI/s320/IMG_0981.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mire hazafelé mentem, már ők is kiültek napozni.</td></tr>
</tbody></table>
<br />Éjjeliőrhttp://www.blogger.com/profile/07877398025983329374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2447438602003319250.post-24222771282096788082013-03-11T12:36:00.004+01:002013-03-11T12:37:47.356+01:00Nőnapi túra - 2013. március<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Végre, végre, végre. Az első teljesítménytúra idén, amire el tudok menni, és ebben semmi nem akadályozhat meg, legfeljebb az, ha előző nap hazafelé menet elcsap egy kombájn. Szerencsére ez nem következett be, és az eső sem szakadt, bármennyire is riogattak vele, úgyhogy kollégával útra keltünk.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Miután a túrán nincs kötött szintidő, csak a célzárás van megadva, ezért jó korán elindulunk, hogy ha bármi is történne út közben - például fotózás és medvehagyma szedés - akkor is szép kényelmesen, rohanás nélkül be tudjunk érni időben. </span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Már a buszon feltűnik egy nagy és zajos társaság, akik láthatóan szintén a túrára igyekeznek, de a kinézetük alapján semmi keresnivalójuk nincs az erdőben. Leszállás után gyors tempóval megelőzzük őket, és mire megérkeznek a rajthelyre, mi már pont indulunk is. Antiszociális vagyok? Lehet, de ez megjár nekem.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Az út első szakasza, a Kardos úti kulcsosháztól a Remete Rétig kellemes, enyhén emelkedő, úgyhogy felveszünk egy kényelmes tempót, és megyünk. Feltünedeznek két oldalt a zsenge medvehagymák. Párat szakítok, elrágcsálom. Nagyszerű! Páran le is állnak, hogy megszedjék magukat, mi majd a túra vége felé, addig is marad a "nassolás" Ahogy közeledünk a Remete Réthez, megpillantjuk az első hóvirágokat is. Előbb csak pár szál, aztán a réten már annyi, hogy kaszálni lehetne.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyxfL5FcKGUk9xlftmqMsEv2cVzd55FkEgEjjwttCSN9et31SxLGAzlpOV4IMXnpNzrxnK6vKnA3knWz76dqIo0nVm9tKvpqZ6f66vfrt25RJApnX8OicKlwYOBAu0PscD5q4pXTtpOFs/s1600/IMG_0511.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyxfL5FcKGUk9xlftmqMsEv2cVzd55FkEgEjjwttCSN9et31SxLGAzlpOV4IMXnpNzrxnK6vKnA3knWz76dqIo0nVm9tKvpqZ6f66vfrt25RJApnX8OicKlwYOBAu0PscD5q4pXTtpOFs/s320/IMG_0511.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><br /></span></span>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Ha belegondolok, hogy előző héten még csak pár vézna kis virágot láttam csak... </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Fotózás után megyünk is tovább a kék úton a Büdös Kút felé. Nézem a gps-t. Még csak ennyi utat tettünk meg? Valahogy többnek érzem. Az erdei ösvényt hirtelen felváltja az erdészeti út. Sár ugyan nincs sok, de akkora gödrök és keréknyomok borítják, hogy alig győzzük átugrálni. Végül csak megérkezünk az első ellenőrzőpontra. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Pecsét, csoki. Sportszelet? Hű... ritka hogy ilyent kapunk, itt legalább tudják, mi a jó. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Tovább indulunk, bár nem túl lelkesen. Most jön az a szakasz, ami, ha kimaradna, nem hiányozna senkinek, a sárga + jelzésen felmászni a Lapisig. Bár nem túl meredek, de éppen elég hozzá, hogy alaposan megizzasszon, mire felérünk. Azért persze, egy-egy fotó erejéig itt is meg kell állni.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJ7VSCK0tORyPWsRRHmx6NS62VbT8oIerMj1kT6KpBBG_ezTEKM5U57RnAVdyj1cswwGFmzYM5t_lTZ_GKEudZX9ORaVvfW_akw6cEn9YSMqjua7FnbuVGjWzSKtmADK5e0Ubqd59L6uw/s1600/IMG_0509.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJ7VSCK0tORyPWsRRHmx6NS62VbT8oIerMj1kT6KpBBG_ezTEKM5U57RnAVdyj1cswwGFmzYM5t_lTZ_GKEudZX9ORaVvfW_akw6cEn9YSMqjua7FnbuVGjWzSKtmADK5e0Ubqd59L6uw/s320/IMG_0509.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><br /></span></span>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><br /></span></span>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Újabb kényelmes út, ami hamar feledteti a fáradtságot. Egyre több túrázóval találkozunk. Hiába, ez az első igazi tavaszi túra, kicsalogatott mindenkit a városból. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Lassan eljutunk a második ponthoz, a Hóvirág-völgybe. Ahogy körülnézünk, megállapítjuk, hogy a hely nem véletlenül kapta a nevét.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBHAJ1mriBrr1rNeim9_okuAw41NKwR2KFUty3C40EqkTxX-94rflOnQLCNnZ4kRYStfCoiRtjjrr6o5blmwCSShYCrkYzHssNh28B3w8BgPvfItQJECflIMsryYMYXazKwMypNcv5Rxs/s1600/IMG_0519.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBHAJ1mriBrr1rNeim9_okuAw41NKwR2KFUty3C40EqkTxX-94rflOnQLCNnZ4kRYStfCoiRtjjrr6o5blmwCSShYCrkYzHssNh28B3w8BgPvfItQJECflIMsryYMYXazKwMypNcv5Rxs/s320/IMG_0519.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><br /></span></span>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Ellenőrzőpont, pecsét, töltött piskóta, aztán irány vissza, amerről jöttünk. Bár nincs hideg, a fényképezőgépem elkezd fázni és pár nem túl jól sikerült fotó után inkább bebugyolálom és visszateszem a zsákba. Kezdek kicsit fáradni. Nem is fáradtság ez, inkább álmosság. Hiába, elszoktam a túráktól.</span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><br /></span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Megérkezünk a Rábay fához. Kicsit megzavar a sok út, ami itt ér össze, de gyorsan kiválasztjuk, merre is kell tovább mennünk. Még egy emelkedő, de még mekkora! Biztos, jó irányba megyünk? Biztos. Akkor másszunk. Már nincs messze az utolsó pont, a Fehér-kúti kulcsosház. De mi ez itt? Különféle gyanús jelölések körbe az erdőben, és az utak mellett. Mintha ez nem a mi túránkhoz tartozna. Valóban, egy másik túra is van erre, össze is akadunk pár tagjával.</span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><br /></span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Megérkezünk a kulcsosházhoz. Ibolya vagy hóvirág? Ibolya, mondom, rá is pecsételik a lapomra. Aztán jön a csoki. Milka. Mi történt itt? El se hiszem, hogy ilyeneket kapunk. Félreértés ne essék, az általában osztogatott kissé gyanús állagú csokik is tökéletesek a sokadik kilométer után, na de a sport szelet és a milka... Hiába, megérdemeljük.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Indulunk vissza a Rábay-fához, ugyanazon a lejtőn, ahol feljöttünk, ebbe az irányba azért jóval barátságosabb. Kisebb társaság jön velünk szembe, páran bőszen dohányoznak. Felmerül bennem a gonosz ötlet, hogy utánuk megyek és megnézem, hogy veszik a levegőt az emelkedőn, de inkább lemondok róla.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Már nincs sok vissza, még egy utolsó emelkedő Kantavár és a Kis-rét között, de az nem lesz olyan vészes. Nem lenne, ha nem itt rodeóztak volna erdészeti járművekkel. Most olyan az út, mintha szándékosan akadály pályát építettek volna, hogy az utolsó szakaszon még megtréfálják a turistákat. Valahogy azért csak felérünk. Közel a cél, időnk meg bőven, így leállunk medvehagymát szedni. Nem sokat, épp csak pár napi adagot otthonra, aztán megyünk tovább. Nézem a gps-t. Egész jó időt mentünk magunkhoz képest. Sőt. Kicsit ki kellene lépnünk, hogy biztosan meglegyen az 5km/órás átlag, úgyhogy irány a célba.</span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><br /></span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Belehúzunk. Kis-rét, sípályák, Dömörkapu, lassan visszaérünk a civilizációba. Kisvasút, állatkert. Már csak pár száz méter. Beérünk a célba. Kitűző, emléklap, tea, pogácsa. Hmm... zsíros kenyér legalább? Na jó, nem reklamálok.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Amíg teázunk, egy szór</span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">ólapra leszünk figyelmesek. Tenkes éjszakai túra a nyáron. Juhé, ott a helyünk!</span></span><br />
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Na, megvolt idén az első, ideje haza indulni.</span></span>
</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><br /></span></span>
<iframe frameborder="0" height="280" scrolling="no" src="http://www.mapmytracks.com/explore/embed/915302" width="400"></iframe></div>
Éjjeliőrhttp://www.blogger.com/profile/07877398025983329374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2447438602003319250.post-58351839826206031302012-12-03T21:28:00.000+01:002012-12-03T21:28:17.562+01:00Mecseki Mikulás - 2012 december<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;">Napok óta az előrejelzést lessük, hogy el tudunk-e menni a túrára. Bár rövid - bő 12 km - és jól ismert terepen is vezet, de úgy hiányzik már, mint egy falat túra. Ráadásul, itt a végén mikuláscsomagot is kapunk.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"></span></span><br />
<a name='more'></a><span style="font-size: large;">Még a túra reggelén is kétséges az indulás. Telefon, felhők vizsgálata, hajnali eső kitárgyalása, de végül, egy "induljunk el, majd meglátjuk" felkiáltással csak útra kelünk. </span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;">A hegyre menet lassan feltűnnek a hófoltok a fák alatt. Biztató. Mire felérünk az állatkerthez már egész szép havat látunk, úgyhogy a buszról leszállva rögtön egy kis dobálózással melegítünk be. Na, de nem csak ezért jöttünk, irány a rajt!</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;">A rajtnál meglepő módon nem tolonganak az emberek, aminek felettébb örülünk. Hiába, a rossz időnek is megvan a maga előnye. Regisztráció, indulás. Hmm... változott az útvonal a tavalyihoz képest, de nem kárára. Sőt. A "másszuk meg a Misinát éhgyomorra" indulás helyett szép kényelmesen elsétálunk a piros sávon a Remeterét irányába.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbBxMLIhAttg7Ac62C0K-aGLiubAOgrw1B0b5PEvUbDpmoMypHx5_-B376PD3Eg3MC0jzxwcDl-NeMSI9JVpvQlt6cVuoAiID6mg9Jy8Jx7oVuUAiKnGRK__tsowux_cqorsaz-y6K1D8/s1600/P8210003.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbBxMLIhAttg7Ac62C0K-aGLiubAOgrw1B0b5PEvUbDpmoMypHx5_-B376PD3Eg3MC0jzxwcDl-NeMSI9JVpvQlt6cVuoAiID6mg9Jy8Jx7oVuUAiKnGRK__tsowux_cqorsaz-y6K1D8/s320/P8210003.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"></span></span><br />
<br />
<br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;">Remeterét. Itt ugyan nincs ellenőrzőpont, de azért tartunk egy reggelivel egybekötött pihenőt. Megnézem a gps-t. Még csak 4,5 km? Többnek tűnt... Na, húzzunk bele! </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;">Elkezd valami potyogni. Esik? Vagy csak a fákról csepeg a víz ennyire? Mindenesetre ez nem hiányzik. Mire elérjük az első pontot Büdös-kútnál, addigra a jókedvünk meglehetősen lelohad, és ezt csak tetézi, hogy a pecsét mellé nem kapunk szaloncukrot, pedig jók voltunk. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;">Nekivágunk az emelkedőnek Lapis felé. Nem túl hosszú, nem is meredek, sokkal kényelmesebb annál, mint amire számítottam. Közben a köd is beborítja az erdőt, új hangulatot adva a túrának.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjV4INvgyhcaI7mLPXJq0JxiOyLtHyoTzkFzOuP3TMKy0WSnAXputOsCWPYEXeinLi62gAT1KWJIC0thHrmeALeY0NjAqbOiYGhTmn6bIYt868Z-MsOxxJ0yH_BUrbuhgW5aP7RaW_nftI/s1600/P8210011.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjV4INvgyhcaI7mLPXJq0JxiOyLtHyoTzkFzOuP3TMKy0WSnAXputOsCWPYEXeinLi62gAT1KWJIC0thHrmeALeY0NjAqbOiYGhTmn6bIYt868Z-MsOxxJ0yH_BUrbuhgW5aP7RaW_nftI/s320/P8210011.JPG" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"></span></span><br />
<br />
<br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;">Lapis. Sok ember, egyre nagyobb a köd. Gyorsan nekivágunk az emelkedőnek Tubes irányába. Minél előbb le akarom hagyni azt a csapatot, aki itt hangoskodik. Sikerül is, jóval előttük érünk fel a tetőre. Szaloncukrot itt se kapunk. Na szép, mondhatom. Majd a célban.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;">Akkor menjünk is. Nincs messze, és szinte végig lejtő van már. Kis kitérőt azért teszünk a Kistubeshez, meg kell csodálni a nemlétező kilátást, ha már egyszer itt vagyunk.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzVV46H8-DrX86o8bKUk0MrTHNwk2QuyGCg3FsQtkVkMChfZ_sLFgJ9stLNnr-TM1ZYsLcgNcDsQ9PItv6_CTbtMdbY_z917Mcz2LlXQfQQN5U4YqRxkw-FusDU3LE4S5anfzCfQCBVxM/s1600/P8210020.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzVV46H8-DrX86o8bKUk0MrTHNwk2QuyGCg3FsQtkVkMChfZ_sLFgJ9stLNnr-TM1ZYsLcgNcDsQ9PItv6_CTbtMdbY_z917Mcz2LlXQfQQN5U4YqRxkw-FusDU3LE4S5anfzCfQCBVxM/s320/P8210020.JPG" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"></span></span><br />
<br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;">Misinai parkoló. Innen már tényleg nincs messze a cél. Felteszem a nagy kérdést. A kijelölt úton menjünk, vagy egy rövidebb ösvényen? Megszavazzák a rövidebb ösvényt. Ugyan még száraz időben is kicsit nyaktörő, de ilyesmivel nem törődünk, hamar leérünk rajta Mandulásig. Bár felmerül bennem egy kósza gondolat, hogy a csalókat kiszúrja a Mikulás, és nem kapnak ajándékot, de nem törődök vele.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;">Beérünk a célba. Megkapjuk a jól megérdemelt mikuláscsomagot, s ellentétben a félelmeinkkel, még verset sem kell hozzá mondani. Egy pohár forró tea, aztán irány haza a jó meleg lakásba.</span></span><br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<iframe frameborder="0" height="280" scrolling="no" src="http://www.mapmytracks.com/explore/embed/818738" width="400"></iframe></div>
Éjjeliőrhttp://www.blogger.com/profile/07877398025983329374noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2447438602003319250.post-26415768756758572642012-10-30T15:21:00.002+01:002012-10-30T15:23:23.454+01:00A Mecseki Láthatatlanok Nyomában - 2012 október<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Ülök a buszon, ami elvisz Zobákpusztára. Kint 2-3 °C és esik az eső. Miért jövök mégis? Nem tudom. Meg se fordult a fejemben, hogy otthon maradjak. Talán a tavalyi túra szép emlékei miatt, talán, mert mostanában ritkán jutok el teljesítménytúrákra, talán a bizonyítási vágy, magam előtt. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"></span></span><br />
<a name='more'></a><span style="font-size: large;">Mire megérkezek, mer elég szépen esik. Ennek ellenére elég sok parkoló autót látok a rajtnál, bár nagyobb részük már elindult, a korai 56 km-es távon, de azért vannak, akik velem együtt várják, hogy induljon az első csoport a 28 km-en. Várakozás közben készítek pár fotót, hogy otthon elhiggyék, nem csak én voltam egyedül. Az egyik szervező felteszi a kérdést, vannak-e köztünk bátrak, akik hajlandóak a Csepellel utazni, vagy megvárjuk a kisbuszt? Vannak.</span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvC-Khyphenhyphen-wvz5rcPNCH3GA0gn390sO3UGUDtrzQYAhHlu3EDeGCLgsDJXpwigKYULTVr9ght5blqYtEpa6-YSKvs8q7iWTAzCYlv3FT7lttyWR0ioAEr3K1HKXepX23KAawi5HlwviNegc/s1600/P7170005.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvC-Khyphenhyphen-wvz5rcPNCH3GA0gn390sO3UGUDtrzQYAhHlu3EDeGCLgsDJXpwigKYULTVr9ght5blqYtEpa6-YSKvs8q7iWTAzCYlv3FT7lttyWR0ioAEr3K1HKXepX23KAawi5HlwviNegc/s320/P7170005.JPG" width="320" /></a></div>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></span>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Felzsúfolódunk a platóra, amennyien csak tudunk és kezdetét veszi az utazás. Nehéz szavakba önteni, milyen érzés egy ilyen utazás, szakadó esőben, a komlóiak döbbent tekinteteitől kísérve. Előbb abban reménykedtünk, hogy beindul a Csepel, később már abban, hogy meg is fog tudni állni. Ez a 20 perc mindannyiunk számára emlékezetes marad.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Végül csak megérkezünk az indulópontra, Mánfa szélére. Itt az első pecsét mellé forró teát kapunk, hogy el tudjunk indulni, a jobbaknak egy korty törkölyt is öntenek bele. Egyre jobban szakad az eső, elő se veszem a gps-t, átázna, mielőtt megtalálná a műholdakat. Indulok. Több kis csoportra szakadva haladunk, én valahol a menet közepén helyezkedek el. Kerülgetem a pocsolyákat, olykor átugrálom őket, aztán eljön a pillanat, amikor már nincs kerülő, át kell gázolni. Egész jól bírja az új bakancsom, örülök, hogy ezt vettem meg. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Kezd csitulni az eső, mire beérek Vágottpusztára, szinte teljesen el is áll. Második pecsét, némi keksz, majd újrarendezem az öltözékemet. Előhalászom a zsákból szeretett kalapomat és felhúzom a kapucni helyett. Sokkal megszokottabb és kényelmesebb, rögtön jobb lesz a hangulatom is tőle. Indulok tovább, és közben végre bekapcsolom a gps-t is. Széles, egyenes erdei út, öröm rajta a séta. Ahogy közeledek Lapis felé, egyre deresebbek a fák. Deresek? Nem. Nem dér, hanem jég borítja végig az ágakat és leveleket. Brrr...</span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQkWvJZcrfa2PKKICA7Uniy4OeoE_yQQMhMhrlypUN4JO8CWfrXZPAvhHsfxXKx6WowtoN48drD5CAP-9d1BoAnw1q__6E60-qa_2QL_Ob-D7yQUJAmh4REnpl9n6iSG7YkgyvK5qU5YQ/s1600/P7170017.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQkWvJZcrfa2PKKICA7Uniy4OeoE_yQQMhMhrlypUN4JO8CWfrXZPAvhHsfxXKx6WowtoN48drD5CAP-9d1BoAnw1q__6E60-qa_2QL_Ob-D7yQUJAmh4REnpl9n6iSG7YkgyvK5qU5YQ/s320/P7170017.JPG" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnSQCv55T39p2uQ3Ih8-UIIyFcfEzIf5dahSKWWBSjWlJUoF99SN1Anl9c9Wqf5d8qCZb604d6sL-D_cR3BlKnPymqzRHF8XC27xUpomwtmmkKBum2V1aDrLoLPHrSitE3UX08J20MY9Y/s1600/P7170010.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Megérkezek Lapisra. Az előttem haladó csoport a kijelölt úton haladva átvág egy sűrűbb szakaszon. Én szívesebben kerülném ki azt a sávot a műúton, de inkább utánuk megyek. Mint kiderült, nemhiába. Itt lóg egy fáról a pecsét, amit tavaly hiába kerestünk az emlékmű körül. Aha, szóval ez történt... Mint kiderült, nem mi voltunk az egyetlenek, akik elmentünk mellette.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Irány tovább. Az eső újra kezd szemerkélni, hideg van, köd, sár, a fákról potyog a jég. Kell ez nekem? Fél óra alatt a Szanatóriumnál lennék, ahonnan helyi járattal hazamehetnék a meleg lakásba. De nem, ezt nem szabad. Ha már egyszer eljöttem, végig is kell rajta menni.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Megyek.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Sár. Köd. Az erdő tele van gombával.A leg különfélébb színű, méretű és formájú gombák mindenütt, köztük pár olyan is, amit még soha nem láttam. Ha szép idő lenne, és nem sietnék... Na, más se hiányzik még nekem, mint hogy most nekiálljak gombászni, irány tovább.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">3. ellenőrzőpont, Pecsét, alma, és hideg víz. Köszönöm, de elég lesz a pecsét is. Ahogy nézem a papírt, az útnak már több, mint a fele megvan. Juhé!</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Elérek a Tripamer fához. Megmutatják, merre vezet az út, amiről tavaly letértünk, de mint kiderült, rajtunk kívül még sokan mások is. Szóval nem velünk volt a baj! Azért egy jelzés nem ártott volna ide, de sebaj, a Láthatatlanoknak se volt kiszalagozva az ösvényük.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Megérkezünk Árpád Tetőre. Forró tea, hideg baracklé és egy ennivalót kunyeráló fekete macska fogad minket. Megfordul a fejemben a gondolat, hogy a macska is melegítene az esőkabát alatt, de hamar elvetem az ötletet. Inkább beállok a sorba forró teáért. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhg9XWPNgygr0pOrPurghdpERzxCo5sfEsRg_0PtOfSfvzCluhjt_v56C3vNmA9xCNyRuwwgM3rLXV3w_m8cpvH3GIydBUtOMjDPRt48473DjM8zJqxVRqigjdanZSXZE299afLSX1MGSI/s1600/P7170029.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhg9XWPNgygr0pOrPurghdpERzxCo5sfEsRg_0PtOfSfvzCluhjt_v56C3vNmA9xCNyRuwwgM3rLXV3w_m8cpvH3GIydBUtOMjDPRt48473DjM8zJqxVRqigjdanZSXZE299afLSX1MGSI/s320/P7170029.JPG" width="320" /></a></div>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></span>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Tovább, tovább. Kényelmes erdei út, aztán műút. Aztán még több műút. Kezdek álmosodni, a tea melege is rég elszállt már. Elérem a tisztást, ahol tavaly elleptek minket a katicák. Innen már azért nincs olyan messze az út vég.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Utolsó pont, pecsét lóg a fáról. Szétesett már a sok pecsételéstől, de azért sikerül a maradványaival rányomnom az utolsó betűt a lapomra. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Kis emelkedő és már a tónál is vagyok. Ó, innen már közel van, csak meg kell még mászni a Köves-Tetőt előtte, de az már nem sok, egy óra múlva már a célban kanalazom a meleg ételt.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdu1Gv1UGUXYY5-ilije4BI3Q4wdBig0o7x1xKLmA_Z0kqekWZZz9rnRX4hJjPim4Ar1eVdge112C64C4RF9J1fdWna82Mv5d-ZRdVA3OuL1g2_Mgo9D8wdbwHEg-_6vEJ2K5c0Z1omYI/s1600/P7170046.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdu1Gv1UGUXYY5-ilije4BI3Q4wdBig0o7x1xKLmA_Z0kqekWZZz9rnRX4hJjPim4Ar1eVdge112C64C4RF9J1fdWna82Mv5d-ZRdVA3OuL1g2_Mgo9D8wdbwHEg-_6vEJ2K5c0Z1omYI/s320/P7170046.JPG" width="240" /></a></div>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></span>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Beérünk. Ázott, sáros, fáradt mindenki. Kitűző, emléklap, forró leves, zsíros kenyér, forralt bor. Hát ezt is megcsináltam!</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></span>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe frameborder="0" height="280" scrolling="no" src="http://www.mapmytracks.com/explore/embed/787053" width="400"></iframe>
</div>
Éjjeliőrhttp://www.blogger.com/profile/07877398025983329374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2447438602003319250.post-50836011781410533932012-10-29T11:28:00.000+01:002012-10-30T13:42:09.571+01:00Tolna 25 - 2012 szeptember<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Az előző évben volt pár kellemetlenség ezen a túrán, úgyhogy idén már gyanakodva jöttünk el rá. Mint kiderült, nem is alaptalanul, az indulást ugyanis meggátolta az indulólapok hiánya. Várakozás, tömeg, hiszti. Ha nem Bonyhádon lettünk volna, visszafordulok az első negyed óra után. Aztán csak megérkezett az ellátmány és végre útnak indulhattunk. Ki az épületből, minél távolabb a tömegtől. Az első fél kilométer után végre lehiggadok, és rájövök, jó lenne, ha bekapcsolnám a gps-t. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"></span></span><br />
<a name='more'></a><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Kiérünk Bonyhád szélére, a katonai emlékműhöz. Sehol egy ember, béke és nyugalom. Veszem elő a fényképezőgépet, egy reccsenés, és esik le a hátizsákom, elszakadt az egyik pántja. Egyre komolyabban fontolgatom, hogy vissza kellene fordulni. Felmérem a károkat, egyik palack vizem felét megiszom, hogy ne a zsákot húzza, aztán indulunk tovább.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSkXUhG4EjirulmhQxxGLUVrRl7e0T6G5OCSVeGxFvkLwIaiREfS03aF4sM1fcZ_lmybu48rhPvhq-9Q31-AW4MdixFUOeTCb_F5fNv0TEtJQBBJk5XRmFWlq6cdHDvXv0S919hFKQniU/s1600/IMG_8490.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSkXUhG4EjirulmhQxxGLUVrRl7e0T6G5OCSVeGxFvkLwIaiREfS03aF4sM1fcZ_lmybu48rhPvhq-9Q31-AW4MdixFUOeTCb_F5fNv0TEtJQBBJk5XRmFWlq6cdHDvXv0S919hFKQniU/s320/IMG_8490.JPG" width="213" /></a></div>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><br /></span></span>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Alaposan megváltozott az útvonal a tavalyihoz képest. Remélem, most több árnyék lesz, és nem a mezőn keresztül kell kutyagolnunk a tűző napon. De legalább idén szalagoztak rendesen, egymást követik a piros-fehér csíkok az út mentén. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Csak mezőre értünk. Tűző nap, por, birkacsorda az út közepén. Kikerülni nem lehet őket, hát megyünk előre, abban reménykedve, hogy nem harapnak nagyot. Szerencsére, amint a közelükbe érünk, tisztul az út előttünk.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEij4OTqLACbEp5li2H1diG9F0y543T6GblcQByusq1LugpilIm1wohPk6wS6rT7drSQHE_oIV3CD4DYZCiKmpKcH4n7kefGKDXYNLUkig7-U-4fFDfQLC2xOQcrJ95un1AJDS_FbVV0MBY/s1600/IMG_8505.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEij4OTqLACbEp5li2H1diG9F0y543T6GblcQByusq1LugpilIm1wohPk6wS6rT7drSQHE_oIV3CD4DYZCiKmpKcH4n7kefGKDXYNLUkig7-U-4fFDfQLC2xOQcrJ95un1AJDS_FbVV0MBY/s320/IMG_8505.JPG" width="320" /></a></div>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><br /></span></span>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Végül beérünk a fák közé, itt egy fokkal jobb az idő, de nem tart sokáig, csak kiérünk újból a napra. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Ellenőrző pont, olyan helye, amit nem is jelöl a térkép. Beraktak volna be egy rejtett pontot, nagy titokban? Nem, ez a pont a rövid távhoz van, minket nem érint. </span></span>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><br /></span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Elérjük az igazi első ellenőrzőpontot, Ladomány közepén. Pecsét, gyanús cukor, és extraként kaptunk kalciumos pezsgőtablettát, mert jók (?) voltunk. Megérdemeltük, na. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Haladunk tovább, el a dombon. A térkép szerint itt szép a panoráma, de ebből mi nem sokat látunk a kukoricás miatt. Ágaskodok egy kicsit, megállapítom, hogy valóban szép lenne, ha nem takarná semmi.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEQxU-6czc55cZFwG7FqMtZPbOuHzCLaZaoKz8BmYSTLpJSPBt66gYpjKDvGNGOn9_-psLU-bxBHoLbiSfcX7zmUHO0jmHsgQe4ZQcp9bjXaFj-ydmFK2uyCzG8IOtLbeWRnMh04lNwyw/s1600/IMG_8550.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEQxU-6czc55cZFwG7FqMtZPbOuHzCLaZaoKz8BmYSTLpJSPBt66gYpjKDvGNGOn9_-psLU-bxBHoLbiSfcX7zmUHO0jmHsgQe4ZQcp9bjXaFj-ydmFK2uyCzG8IOtLbeWRnMh04lNwyw/s320/IMG_8550.JPG" width="320" /></a></div>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><br /></span></span>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Újból erdő. Por, göröngyök, egyhangú táj. Egy rohangáló kutya, és a gazdái. Beérünk egy kis csapatot, akik folyamatosan beszélnek, nem tudni, mi hajtja őket. Meggyorsítjuk a tempót, leelőzzük őket, amíg hallótávolságon kívülre nem érünk.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Második pont. Gyors pecsételés, és megyünk is tovább. Egyre nagyobb a por, mintha direkt nekünk hozták volna ide. Kezd nagyon kényelmetlenné válni a zsák, cserélgetem a vállaimon, de úgy sem az igazi. Újból kiérünk a mezőre. Szemügyre veszem a tájat, a térkép alapján itt levághatnánk egy kerülőt, de amikor látom, hogy milyen dombon és völgyön kellene keresztülvágni, inkább leteszek róla, megyünk arra, amerre a többiek.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Kezd határozottan ismerőssé válni a táj. Mintha már... ó igen, tavaly ezen az úton jöttünk, csak pont szembe. Végre képben vagyok, eddig teljesen ismeretlen vidéken jártunk. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Beérünk Grábóc faluba. Ellenőrzőpont, pecsét. Megnézzük a helyi Szerb Ortodox kolostort. A pontőrök biztatnak, hogy már nincs sok vissza. Igen, ezt érezzük mi is, bár nem egészen úgy, ahogy ők gondolják. Végigmegyünk a falun, a talpunk alatt már kezd puhulni az aszfalt. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Emelkedős földút, tűző nap, egyre kevesebb lelkesedés. Ha ezen túl leszünk, nem lesz már számottevő emelkedő. Valahogy csak felérünk a tetejére, itt volt tavaly az első pont. Megyünk. Már nincs sok vissza. Hiába nézem a térképet, a táv nem akar fogyni. Újabb nagy emelkedő, erre emlékszem is tavalyról. Viszont ez már tényleg az utolsó, és innen valóban nincs már messze a cél.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Szőlőföldek. Hát, ez se csemege, de azért jól esett, csak most ragad tőle a kezünk. Az előttünk haladók letérnek az útról. Nézem a térképet, ezzel valóban lehetne spórolni a távon, így megyünk utánuk, át mindenen. Most már mindegy alapon átvágunk a mezőn. Már csak pár száz méter.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Keskeny erdei út. Biztos erre kell menni? Igen, hiszen fel van festve a jelzés, de a térkép szerint ez a Bartók Béla utca, itt, az erdőben. Mindegy, mi megyünk. Kiérünk az erdőből, feltűnik egy körbekerített lakókocsi, oldalán házszámmal. Ez tényleg egy utca. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Szovjet emlékmű. Elágazás. Spar. Butiksor. Visszaérünk a célba. Gratuláció, kitűző, emléklap, zsíros kenyér, aztán megyünk a pályaudvarra. Egy óra alvás a buszon és már otthon is vagyunk.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><br /></span></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<iframe frameborder="0" height="280" scrolling="no" src="http://www.mapmytracks.com/explore/embed/737060" width="400"></iframe> </div>
Éjjeliőrhttp://www.blogger.com/profile/07877398025983329374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2447438602003319250.post-31884256752647298802012-09-05T20:56:00.001+02:002012-10-30T13:43:37.682+01:00Kelet-Mecseki Barangolások - 2012 augusztus<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Újabb magányos túra. Hát nincs senki, aki hajnalban felkelne, hogy aztán bebarangolja a fél Mecseket? Úgy látszik. Ez van, vágjunk bele. </span></span><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Megérkezek Zobákpusztára, a rajthelyre. Sehol senki, csak két szervező. Mi történt? Ennyire korán jöttem volna? Vagy ilyen népszerűtlen a túra? Megkérdezem, indultak már jó páran előttem. Akkor csak pont így értem ide. Kitöltöm a jelentkezési lapot, nézem a térképet, forgatom, csak nem akar összeállni az út. Ennyire fáradt lennék? Pedig ezt a területet ismerem, bejártam párszor. Nézem, hasonlítom a gps térképével, továbbra se áll össze a kép. Mindegy, indulok, követem a jelzéseket és majdcsak kiérek valahol.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Amint kiérek a kapun és ráfordulok a k- s+ útra, egyből leesik, merre is kell menni. Úgy látszik, csak nagyon reggel van még.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEio2X0Z83WnvA1UgBLhKHcAv1RBunw5_AViO6SPHf9WS7AdAv6QsYoquTpcXLo98Jxl0MsFzGF4RFDxe41ClHngrz-8s6O7eZvSRMj-fqjeXuDrxfDZZRxEDs41k_jmaXyuuq_vd2Vun7w/s1600/P5150050.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEio2X0Z83WnvA1UgBLhKHcAv1RBunw5_AViO6SPHf9WS7AdAv6QsYoquTpcXLo98Jxl0MsFzGF4RFDxe41ClHngrz-8s6O7eZvSRMj-fqjeXuDrxfDZZRxEDs41k_jmaXyuuq_vd2Vun7w/s320/P5150050.JPG" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"></span></span><br />
<a name='more'></a>
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Kikerics. Ilyenkor? Nem korai ez még? Csak pár szálat látok, de már bánom, hogy nem a nagyobbik fényképezőgépet hoztam magammal. Na, majd visszajövök vele, úgy két hét múlva, addigra kikericsből is több lesz. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Haladok a s+ jelzésen. Nem az igazi. Talán mert sok az emelkedő? Vagy a tegnapi túra után ez most nem volt jó ötlet? Majd meglátom, hogy bírom. Szerencsére út közben is eldönthetem, mekkora távot teljesítsek. Bár tegnap még halványan megfordult a fejemben a leghosszabb táv gondolata, de úgy érzem, bőven elég lesz a középtáv is, ha nem a rövid...</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Kellett nekem a kényelmes utat követnem, sikerült letérnem a jelzésről. Most vághatok át a fák között, ha nem akarok kerülni. Összeakadok egy turistával, beszédbe elegyedünk, jól telik az idő, és az út is gyorsabban fogy. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Első ellenőrzőpont, Betyártanya. Sehol senki. Már kezdek csúnyán nézni, de kiderül, van még egy ház, kicsit távolabb, ott pecsételnek. Indulunk tovább. A kiírt út átvezetne a Hidasi-völgy irányába, mi inkább a műúton megyünk tovább, kényelmesebb, mint a sziklák között bukdácsolni. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdtrga97_RxRYTzCeMTgLUCpF82d21JgrwE-siooFRkPuKYdqC9O-3nCyYrrqHKPPKZvJKYWm15Y_nS7lDKUKW8Q1KLgpl9ZLTjPeCIGFv4gIAXfKC-30VAvpJwydsORrOSosrjmBA870/s1600/P5150010.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdtrga97_RxRYTzCeMTgLUCpF82d21JgrwE-siooFRkPuKYdqC9O-3nCyYrrqHKPPKZvJKYWm15Y_nS7lDKUKW8Q1KLgpl9ZLTjPeCIGFv4gIAXfKC-30VAvpJwydsORrOSosrjmBA870/s320/P5150010.JPG" width="240" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Ennek a túrának a különlegessége, hogy nincs megadott út, legfeljebb ajánlott, a lényeg, hogy érintsünk adott számú kulcsosházat. Így hát mi is arra megyünk, amerre a legkönnyebbnek látszik, sikerül is kifogni egy keskeny, meredek lejtőt, a széles és kényelmes út helyett, viszont elég hamar leérünk a Vár-völgybe, majd rövid séta után megérkezünk a második házhoz. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Pecsételés és rövid beszélgetés után irány a s+ jelzésen, egy újabb olyan úton, amin még nem jártam. Nem is fogok egyhamar. Bár eddig kellemesen hűvös volt, dől rólam a víz, mire felérünk a tetőre. Nem lett volna jobb a völgyben menni és megkerülni ezt a dombot? Most már mindegy. Baktatok elszántan, közben arra gondolok, miért is kellett kijönnöm a vadonba. Elfogy az első palack vizem. Ahogy az út menti forrásokat néztem, nem igen fogom tudni feltölteni, de a második kitart Kisújbányáig, és ott a kút. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">A harmadik a Vörösfenyő Kulcsosház - nevéhez méltóan egy hatalmas fenyő magasodik előtte. Jól esik kicsit leülni, és a kapott csoki is új erőt ad. Kezd komollyá válni bennem a gondolat, hogy meg tudnám csinálni a teljes, 6 házas kört. Miért is ne? Akkor elmondhatnám magamról, hogy sikerült egy olyan út, ami távolságban és emelkedésben egyaránt meghaladja az eddigieket. Na jó, majd még meglátom, milyen állapotban érek Kisújbányára, addig még vissza van pár kilométer. Meg egy kis kerülő is. Ha már itt járunk, akkor felmegyünk a Dobogóra, Tolna megye legmagasabb pontjára. Nem tiltakozok, hiszen eddig még nem jártam ott, bár alatta nem egy alkalommal elhaladtam már.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfc0f3uWPz3zEOcg9DeIDDkomkY_qeJ14vGqZOWOcIEZRGipy6fjAAPL7l0rDGXb14gfj5q1yc6umk0923muYpajpqDaLkUSJDHBXKgBNmTbxqfVwFAuYB5ST0QL1nBeYWlh2BYKudCiM/s1600/P5150019.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfc0f3uWPz3zEOcg9DeIDDkomkY_qeJ14vGqZOWOcIEZRGipy6fjAAPL7l0rDGXb14gfj5q1yc6umk0923muYpajpqDaLkUSJDHBXKgBNmTbxqfVwFAuYB5ST0QL1nBeYWlh2BYKudCiM/s320/P5150019.JPG" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Felfelé menet egész szép a kilátás nyugatra, de a tetőre érve fák vesznek körül minden irányba. Csak egy mérőpont és egy kopjafa jelzi, hogy itt vagyunk. Aha hát itt is voltam már. Megyünk tovább a hegytetőn a Szószék felé, amikor meglátom a keleti oldalon a lejtőt. Az alján tiszta terület, és mintha egy egészen más világ várna ott, mint ahonnan jöttünk. Szívem szerint leszaladnék, körülnézni, de a hirtelen vágy csak addig tart, amíg a visszamászásra nem gondolok. Nem, jó nekem itt fent is. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Elérjük a Szószéket. Első pillantásra itt sem látszik semmi, de aztán megpillantom magam alatt a sziklaalakzatot, amiről a hely a nevét kapta. Hát, akár az is lehetne.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGz9ieivw04j9iqGLwvXIyPiihfvdF52JgILX15AupxpkolkgVCqNdvCJQ21C1ySgJoKNZY_6gUEqPLSoam-UtNWsY98j6yV-NSWu6QFv3y-bdc4pfSMD-LmGn597G381YI18Qbtjs_ro/s1600/P5150027.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGz9ieivw04j9iqGLwvXIyPiihfvdF52JgILX15AupxpkolkgVCqNdvCJQ21C1ySgJoKNZY_6gUEqPLSoam-UtNWsY98j6yV-NSWu6QFv3y-bdc4pfSMD-LmGn597G381YI18Qbtjs_ro/s320/P5150027.JPG" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Megyünk vissza az útra. Már nincs messze Kisújbánya, csak előbb még át kell mászni a Cigány-hegyen, de innen, északi irányból nem olyan vészes. Felmegyünk a kilátóba, körülnézünk, elfogyasztom a szendvicsemet. Erősen fontolgatom, hogy megtegyem a kitérőt a 6. ház felé.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Kisújbánya, 4. ház. A kút nem működik. Na, ez rossz vicc, alig maradt már vizem. Szerencsére van itt egy bő forrás is, ahol feltöltöm a palackokat, és gyorsan lemosom az arcom. Ezek után vidáman vágok neki a kitérőnek, a hosszú táv teljesítéséhez.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Nem is olyan vészes, csak egy kis emelkedő a mezőn át, és utána szép, egyenes, lejtő következik egészen a Réka Kunyhóig. Ettől féltem én? Haha... Rövid pihenő, beszélgetés, majd tovább a kék négyzeten. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Hosszú unalmas emelkedő. Valahogy mintha nem akarna elfogyni az út. Megnézem a gps-t, már csak 800 méter a műútig. Ballagok. Két oldalt egyforma fák. Elkezdek magamban dúdolni egy régi indulót, hátha segít. 600 méter. Mintha egy álomban lennék, ahol nem haladok előre. Végtelen hosszúnak tűnik az idő, amíg végül kiérünk a fák közül a Zengő-kőnél. Innen már nincs sok Püspökszentlászlóig, csak egy rövid séta a műúton, aztán egy lejtő és ott is vagyunk a Bazsarózsa kulcsosházban. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Itt teával és zsíros kenyérrel fogadnak. Hű, ez jól esne, de ha most leülök kényelmesen enni, akkor nem fogok tudni felkelni egy darabig. Menjünk, már nincs sok vissza.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Köves út Püspökszentlászlón keresztül. Na ez igazán nem hiányzott így a végére. Sajog a talpam, mire elérjük a Hármas-hegy lábát. Egy rövid emelkedő, aztán már csak egy kis séta... Mindjárt ott vagyunk a célban. Pár lépés már csak. Ez is megvan, megcsináltam. Köszönet az útitársnak, nélküle biztos nem mentem volna végig mind a 6 házon. Várok egy buszt, aztán irány haza, ma sem lesz szükség altatóra.</span></span><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<iframe frameborder="0" height="280" scrolling="no" src="http://www.mapmytracks.com/explore/embed/703099" width="400"></iframe></div>
Éjjeliőrhttp://www.blogger.com/profile/07877398025983329374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2447438602003319250.post-17943664381018198662012-08-17T18:28:00.002+02:002012-08-17T18:28:22.591+02:00Körbe a Jakab-hegyen - 2012 augusztus<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Hajnali ébredés, forgolódás. Ha már úgysem tudok visszaaludni, akkor inkább keljek útra jó korán, hogy kihasználva a szabadság utolsó napjait, csavarogjak egy jót a Jakab-hegy körül. Kávé, menetrend, indulás. Reggel fél 6, és én itt állok Éger-völgy bejáratánál. Normális vagyok? Biztosan. Most legalább még nincs senki errefelé. Megindulok előre, a jól megszokott úton. Végig a tó mellett, balra, fel az emelkedőn, panoráma sétány, Égertető, majd egyenesen a Babás Szerkövekig. Hányszor jártam végig ezt az utat? Nem tudnám megmondani. Sokszor. mégsem unalmas, mégis szeretek erre járni, mégis mindig elgyönyörködtet a táj, amikor erre járok. </span></span><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">A Babás Szerkövek nem változtak meg szombat óta, most mégis más a reggeli fényekben letekinteni innen Kővágószőlősre.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4Snp5zz8MjaDYXTrMzUAhptYjxQkCQDdQZnb3lDm9yM6wv8_nVabiYGp0SrlrRdr8Uc2g1rJ7g0dGQ_vA-PQFLL7dUyxO1ZRBgdVzh4qM2Bf1UT8R9DBXMmi2OKWWgCD589OcvWOLj-s/s1600/IMG_8066.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4Snp5zz8MjaDYXTrMzUAhptYjxQkCQDdQZnb3lDm9yM6wv8_nVabiYGp0SrlrRdr8Uc2g1rJ7g0dGQ_vA-PQFLL7dUyxO1ZRBgdVzh4qM2Bf1UT8R9DBXMmi2OKWWgCD589OcvWOLj-s/s320/IMG_8066.JPG" width="213" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Megreggelizek, majd indulok tovább, végig a kövek mentén, a piros háromszöget követve. Itt már kevésbé ismerős a táj. Keskeny út kanyarog a fák és a kövek között, végig a hegyoldalon. Csend, béke és nyugalom. Ez az, amire most szükségem van, hogy kitisztuljon a fejem a mindennapok gondjaitól.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Kiérek egy szélesebb földútra, haladok rajta észak felé. Kis emelkedő, kis lejtő, máris kiérek Petőczpusztára a haranglábhoz. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizURAc1iymtiDqAJ3zm34OHW_HtW82U0OE2GMHKNZXtE28CRXGlHXgx2TvEHImFiPJwvxY-Mya2XBqhIVnLnfUQrcGzgQfp3ab7zEPNE8DjxUDDJNbnJSTl4-DeGxnelZAmwUN7eSmFXw/s1600/IMG_8094.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizURAc1iymtiDqAJ3zm34OHW_HtW82U0OE2GMHKNZXtE28CRXGlHXgx2TvEHImFiPJwvxY-Mya2XBqhIVnLnfUQrcGzgQfp3ab7zEPNE8DjxUDDJNbnJSTl4-DeGxnelZAmwUN7eSmFXw/s320/IMG_8094.JPG" width="213" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Körbejárom a rétet, megnézem az aknák emlékköveit, megcsodálom a sűrűn növő virágokat, majd megyek tovább. </span></span><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Kanyargós műút. Lassú, unalmas, emelkedős. Nem nagyon, csak éppen annyira, hogy megcsappantsa a hangulatomat és elálmosítson, mire eljutok a végére. Út közben elmegyek a kedvenc útjelzőm mellett. Ez a kő mindig is felderített, pedig csak első pillantásra tűnhet kuszának a jelölés rajta.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgg8HnHcIcLw18iWnPoB6-buKMiOj-mif1_z-ppRiUUfQyhQzM9EQCNwKMjyOk_xwjK2BvIYPwH_lZqciN2YjlI2rVPJaMIQN7P_RcjFSc2g863ioc0h43UCzyNZmqXk7jpzsrJ-ewdyw4/s1600/IMG_8136.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgg8HnHcIcLw18iWnPoB6-buKMiOj-mif1_z-ppRiUUfQyhQzM9EQCNwKMjyOk_xwjK2BvIYPwH_lZqciN2YjlI2rVPJaMIQN7P_RcjFSc2g863ioc0h43UCzyNZmqXk7jpzsrJ-ewdyw4/s320/IMG_8136.JPG" width="213" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Beérek a volt akna helyére. Még megvan az út, a kapu előtti forduló, az akna bejáratához ültetett fenyőfák. Az emlékkő körüli terület kerítéssel körbe van kerítve. Miért? Fogalmam sincs róla. De a kapu tárva-nyitva, így bemegyek, lefotózom, majd megyek tovább a piros sáv mentén, ez már visszavisz Éger völgybe, nem kell róla letérnem.</span></span><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Hát ez? Ez bizony egy szép nadragulya bokor, ilyent is ritkán látni errefelé. Tele van érett terméssel. Eljátszom a gondolattal, de nem szedek belőle.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_abbOR8cCJ81koZI_viHIO1btT-o0toOeB9DN2jOsTov_Mdab5rS9-V8nERKVTihBaW8Z4kbaTo8yErb8Q3QdTtdDFPgIdEwzUnBuTKyeEtKlwGEPE24uGQwmEk3LEbAiTdfZuSoVwUI/s1600/IMG_8156.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_abbOR8cCJ81koZI_viHIO1btT-o0toOeB9DN2jOsTov_Mdab5rS9-V8nERKVTihBaW8Z4kbaTo8yErb8Q3QdTtdDFPgIdEwzUnBuTKyeEtKlwGEPE24uGQwmEk3LEbAiTdfZuSoVwUI/s320/IMG_8156.JPG" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Lassan visszaérek a völgybe. Kezdem érezni a kialvatlanságot, összefolynak a gondolataim. Baktatok az erdőben, nézem a tájat. Felbukkan két őz és berohannak a fák közé. Próbálom lefotózni őket, de csak elmosódott barna foltok lesznek a képen. Talán, majd legközelebb. Elérem a Farkas-forrást, innen már csak 2 km. Már csak 1. Itt vagyok újra a tónál, ahonnan kora reggel elindultam. A mai séta is megvolt.</span></span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<iframe frameborder="0" height="280" scrolling="no" src="http://www.mapmytracks.com/explore/embed/685899" width="400"></iframe></div>
Éjjeliőrhttp://www.blogger.com/profile/07877398025983329374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2447438602003319250.post-62763246979861747692012-08-12T18:36:00.001+02:002012-08-12T18:36:27.629+02:00Tubes 20 - 2012 augusztus<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Ez a túra is jól kezdődik. Hála a pécsi tömegközlekedésnek, vagy beér az 1-es busz a menetidőnél két perccel korábban - ami esélyes reggel 6 óra magasságában - vagy várhatunk 50 percet a következő buszra. Beért, éppen hogy csak. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">A rajthelyen - a Cserkúti Csárdánál - pár ember lézeng csak. Lejelentkezünk, megkóstoljuk a káposztás sütit, aztán egy rajtfotó után indulunk is, felfelé a Jakab-hegyre. Nem tűnik túl biztatónak, innen lentről nézve, úgyhogy nem is nézünk felfelé, inkább a térképet tanulmányozzuk, de valami nem stimmel, mintha máshol lennénk, nem a térkép jelölte úton. Az útleírás is furán kezdődik, biztos jó papírt kaptunk? Hirtelen rádöbbenek. Tavaly már két rajthely volt, egy a 6-os út mellett, és egy Cserkút közepén, és ez a térkép a 2. rajthelytől indul. Ej-ej... Nemsokára beérjük az előttünk induló csapatot, ők is a térképet böngészik az utat keresve. Tájékoztatom őket a helyzetről és megmutatom az utat, mire elhangzik pár fenyegetés a szervezők felé. Hát, ez is jól kezdődik.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhB-a8Yjb479-TwB_14c2W4dxJGR3lt415VWdkyBhfI6zRVHRlpfClUgCDkyXT2rkkWxAOpLxxpgscWMC-4YV8SaGGLwOQffXetTPLhY1Xoq6mm0H_kMwaDLNkhPHSc0BsJCGLWZLAtwKQ/s1600/IMG_7862.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhB-a8Yjb479-TwB_14c2W4dxJGR3lt415VWdkyBhfI6zRVHRlpfClUgCDkyXT2rkkWxAOpLxxpgscWMC-4YV8SaGGLwOQffXetTPLhY1Xoq6mm0H_kMwaDLNkhPHSc0BsJCGLWZLAtwKQ/s320/IMG_7862.JPG" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Kiérünk Cserkút határába, kezdődik az igazi megpróbáltatás. A fölénk magasodó hegy még mindig túl magasnak tűnik, de innen már nincs visszaút. Lefújjuk magunkat kullancsriasztóval és nekivágunk az útnak. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Nem is olyan vészes, tavaly mintha sokkal rosszabb lett volna. Hamar felérünk a Babás szerkövekhez, itt tartunk egy rövid szünetet tájnézés-ivás-fotózás részére. Már épp kezdjük jól érezni magunkat, amikor megjelenik az Erdők Bölcse, aki fennhangon magyaráz mindenkinek, aki nem menekül el előle idejében. Mi is ezt tesszük.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Felérünk a tetőre. Ez is könnyebben megy, mint eddig. Ennyit erősödtem volna? Vagy csak azért, mert nincs az a dög meleg? Lényeg, hogy felértünk. Gyors kitérő a Zsongor kő felé, egy kicsit körülnézni, aztán irány az első ellenőrző pont.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgumurL3YbigWFDtOxVSVSDq-I1k9Wt3EHjNy6MBRAUALdqK0OD98LNJbZB28pYFnjZDO7dFwCN-GEmRYykQuaDnYy_xvTkmrUptLV4QkOQTXHuTlmiavuV0S_MbqFfSN12D3JXnqADH8U/s1600/IMG_7887.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgumurL3YbigWFDtOxVSVSDq-I1k9Wt3EHjNy6MBRAUALdqK0OD98LNJbZB28pYFnjZDO7dFwCN-GEmRYykQuaDnYy_xvTkmrUptLV4QkOQTXHuTlmiavuV0S_MbqFfSN12D3JXnqADH8U/s320/IMG_7887.JPG" width="213" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Hát, itt a pecséten és némi útbaigazításon kívül mást nem kaptunk. Csoki? Víz? Gratuláció, hogy felértünk a tetőre? Semmi. Megyünk is tovább.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Lefelé már könnyen haladunk, az út széles és kényelmes, hamar leérünk a Patacsi mezőre, majd egy emelkedő a Vörös hegyre. Ugyan elég rossz emlékeink fűződnek hozzá, de erről az oldalról sokkal könnyebb feljutni, mint délről a zöld háromszögön haladva. Úgy tűnik, ez a túra nem is olyan vészes, mint amilyennek tűnt. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Ismét lefelé haladunk, a Remete rét irányába. Nem valami kellemes terep, tele van sziklákkal, sajog a talpam, mire leérünk. Furcsa, hogy itt nincs ellenőrző pont, igazán betehettek volna egyet, némi ellátmánnyal. Na de nincs már messze a Tubes, majd ott! </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Haladunk tovább a zöld kereszten. Nem tűnik meredeknek, de az. Nem is emlékeztem, hogy ez ennyire lefárasztott volna. Igaz, régen jártam már erre, általában a Sós hegyi kilátó felé mentünk a Remete rétről, az bár hosszabb, de jóval kényelmesebb út.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Lapis, Rotary körsétány elágazása. Táp itt sincs, de legalább vizet kapunk. Lerakom a zsákomat, nem viszem körbe feleslegesen. Megindulunk a déli oldalon. Az tetszik ebben a túrában, hogy a körsétány északi-déli oldala plusz a Tubes szabadon választott sorrendben járható körbe, így össze-vissza mennek az emberek, és megesik, hogy akik elmentek mellettünk, azokkal később szembe találkozunk. Most is ez van. Eddig alig pár emberel találkoztunk a túrán, de mire körbeérünk, már jó pár csoporttal összefutunk. Meg egy úriemberrel, aki erősen morcos, elszánt arccal gyalogol, mintha büntetésből küldték volna el erre a túrára. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Mire körbeérünk, már alaposan elfáradunk. A Tubesre felvezető út nem túl hosszú, se nem túl meredek, mégis soknak tűnik már. Az utolsó pontra elérve kapunk némi biztatást, hogy már nincs sok vissza, és a célban főtt virslivel várnak. Hurrá.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicBLpQmBmCFRj7l8sTaLFlaHIvRv4QoEAP33ad-CMtu-0aYj9gScfWcd4DnZRBX0Nyi8BwKysRkFLlPdmW5WjcinYJuGgglarhN0LgWoEY0PqMCucI2nT-5KDhczMp8FlUxnSw-i7H1HY/s1600/IMG_7924.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicBLpQmBmCFRj7l8sTaLFlaHIvRv4QoEAP33ad-CMtu-0aYj9gScfWcd4DnZRBX0Nyi8BwKysRkFLlPdmW5WjcinYJuGgglarhN0LgWoEY0PqMCucI2nT-5KDhczMp8FlUxnSw-i7H1HY/s320/IMG_7924.JPG" width="213" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Ennek ellenére galád dologra szánjuk el magunkat, kihagyjuk a Misinát. Nem az a pár méter emelkedő, ami sok, hanem az onnan levezető kanyargós-sziklás út. Nem, nincs arra most szükség. Megindulunk lefelé a műúton, majd egy nagy kanyarban átvágunk az erdőn egy 20-30 méteres szakaszt és szinte már a célban is vagyunk. Csalás? Lehet, de már éppen elég volt mára a séta. A nyomokból ítélve nem csak mi döntöttünk ez mellett az út mellett.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Beérünk a célba. Emléklap, kitűző. És a virsli? Az nincs. Sikeresen léket kapott a gázpalack, amit főzéshez hoztak és éppen annak örül mindenki, hogy nem robbantak fel. Na de a virsli? Miért nem? Már éppen rákérdeznék a kevésbé kedves modoromban, hogy ha már egy tűzrakóhelynél van a cél, igazán befűthettek volna a főzéshez, de rádöbbenek, hogy még nagyon is benne vagyunk a tűzgyújtási tilalomban. De akkor is... Esetleg hazafelé vehetnék egy csomaggal, és otthon megfőzhetném, de az már nem ugyanaz. Mindezek ellenére határozottan jó volt ez a túra is.</span></span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span>
<iframe frameborder="0" height="280" scrolling="no" src="http://www.mapmytracks.com/explore/embed/677208" width="400"></iframe></div>Éjjeliőrhttp://www.blogger.com/profile/07877398025983329374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2447438602003319250.post-54686199580542229572012-07-20T13:47:00.003+02:002012-07-20T13:47:50.784+02:00Disznó Völgy 28 - 2012 Július<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif; font-size: large;">Egy újabb olyan túra, amit hosszú ideje vártam már. Mivel a többiek lemondták, egyedül vágtam neki az útnak.</span><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif; font-size: large;">Indulás Pécsváradról, fél 7-kor. Ott derül ki, hogy idén nem indul a 30 km-es táv fakitermelés miatt. Kár, pedig arra szerettem volna menni. Kíváncsi vagyok, milyen lehet az a kis kitérő a maga 2 km hosszával és 50 méter emelkedésével, hogy egy külön túrát írnak ki rá. Sebaj, majd jövőre.</span><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif; font-size: large;">Az első szakasz mezőgazdasági úton vezet. Kukorica, napraforgó és búzamezők váltják egymást az út két oldalán. Kicsit leállok fotózni, hogy lemaradjak a csoportoktól, továbbra sem szeretek a tömeg közepén gyalogolni. Kicsit bánom, hogy nem hoztam magammal a nagyobbik gépemet, de ilyen hőségben inkább a vizespalackokat cipelem. </span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br /></span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUhMul_KQOPcYItYruymJci9oA5om0IwypOygsYnJMB5F0pH21OIe_jCfNDUAed6D2byWM4TPHm-2SffWdWsF_xgV78FMpzoA0Ad9_Tb14ybgzilGOWEbGm2tr2UnEZuhhZOxZkWyWctM/s1600/P3250003.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif; font-size: large;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUhMul_KQOPcYItYruymJci9oA5om0IwypOygsYnJMB5F0pH21OIe_jCfNDUAed6D2byWM4TPHm-2SffWdWsF_xgV78FMpzoA0Ad9_Tb14ybgzilGOWEbGm2tr2UnEZuhhZOxZkWyWctM/s320/P3250003.JPG" width="320" /></span></a></div>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><i><br /></i></span></span><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif; font-size: large;">Az első ellenőrző pont Nagypall közepén, a kút mellett. Mosolygós arcok, pogácsa, víz, álmos tekintetű helyiek. Innen műút vezet tovább, a Fazekasbodán lévő következő pontig. Meglehetősen unalmas, de legalább lehetőséget ad, hogy elmerüljek a gondolataimban, amíg gyalogolok. Kellett ez nekem? Naná!</span><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif; font-size: large;">Fazekasbodán nekiállok megkeresni azt a medve szerű kutyát, akit tavaly láttunk. Most nem jön elő. Talán jobb is így. Beérek a pontra, aláírás, kicsit feltöltöm a vízkészletemet. Eddig - az első 9 km - nagyon egyhangú volt, de most jön végre az, amiért idejöttem, a túra névadója, a Disznó Völgy. </span><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif; font-size: large;">Az út a faluból kiérve elvisz a hattyúkkal benépesített tavak mellett, majd egy leomlott gáton keresztülmenve eltűnik a sűrűben.</span><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif; font-size: large;"><br /></span><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif; font-size: large;"><br /></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEje_XwYy6GdTDhax8uq35hKNS3GlQ89KZWy6rikfB0IVT4opF5meJzlSge6UC_IKb0l34_tLDx-IVJXQnsc8DRNYi-vMRKGp089ctGCqEA6BpuuhP0Hxse2wZhTAo9KXcgaFm4MWaZRjUc/s1600/P3260043.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEje_XwYy6GdTDhax8uq35hKNS3GlQ89KZWy6rikfB0IVT4opF5meJzlSge6UC_IKb0l34_tLDx-IVJXQnsc8DRNYi-vMRKGp089ctGCqEA6BpuuhP0Hxse2wZhTAo9KXcgaFm4MWaZRjUc/s320/P3260043.JPG" width="240" /></a></div>
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif; font-size: large;"><br /></span><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif; font-size: large;">Egy keskeny ösvény vezet előre az olykor fejmagasságig nyúló növények között, amit a szervezők kitapostak a túrázók számára. Nem irigylem őket. Pár száz méter bozótharc után bent is vagyok a völgyben. Meredek oldalú sziklás patakmeder, alaposan megmozgatja nem csak a lábamat, de a fantáziámat is. Jó lenne egyszer visszajönni ide, túrától függetlenül, fényképezőgéppel, állvánnyal, és sok szabadidővel.</span><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif; font-size: large;"><br /></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDmbeKc8l176b2rw5n6hgZidOqt6txOzX2Rk29UL_p383RWAI82GxYU7fLTBfiKQsk3KDEh-tFKcCLSXEGMvWCNCrR1IaRJoeLujtelpgZAdymrxGXTyIMBxn8rLirxEJ8Sl0d63g4d0s/s1600/P3260048.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDmbeKc8l176b2rw5n6hgZidOqt6txOzX2Rk29UL_p383RWAI82GxYU7fLTBfiKQsk3KDEh-tFKcCLSXEGMvWCNCrR1IaRJoeLujtelpgZAdymrxGXTyIMBxn8rLirxEJ8Sl0d63g4d0s/s320/P3260048.JPG" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif; font-size: large;"><br /></span><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif; font-size: large;">Mire eljutok az ellenőrzőpontig, már visszasírom a műutat. Az aláírás után lepihenek az avarba, kicsit beszélgetek a szervezővel és erőt gyűjtök a továbbhaladáshoz. Jó lenne végre továbbindulni,a neheze csak most jön, meredek emelkedő képében, ami kivezet a völgyből. Felérek, bár nem tudom, hogy. Gazzal és csattanómaszlaggal benőtt mező, vadászles, és el se hiszem, de egy erdei út. Valódi, széles, egyenes. </span><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif; font-size: large;">Nem sokáig tart ez a kényelem. A túra hamar letér róla, egy olyan útra, ami bár ehhez hasonló, de szép lassan eltűnik a semmiben, csak a szalagozás vezet tovább a fák között. Aztán jön egy lejtő, pontosan olyan, mint amin nemrég felmásztam. Csúszva-mászva lejutok az aljára. Nem akarok rá gondolni. Lent viszont... hihetetlen. Az első jelölt turistaút, amit eddig láttam, elvezet egészen az erdősmecskei kőbányához . </span><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif; font-size: large;">Újabb műút. Előbb pár száz méter a Pécsvárad-Mohács közti úton, majd be az erdősmecskei útra. Nem hosszú, 2 km, de már tűz a nap, a vizem langyos, és a völgy kellően lefárasztott. Az egyetlen, ami feldob, az út melletti hatalmas napraforgó mező.</span><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif; font-size: large;"><br /></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnho20xLDKTFZVzgMhnMEgBUyAXSeSi5uiKAoNNSWCyxRSzbd_n5n6bCn5BUocsOyYUsKzlCodprSL3U75IP-0eHJkHO3YrstbGk-ubmsqzanr-qQbahfYSRbH1E3tEOMygK_Vj1hRpSo/s1600/P3260061.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnho20xLDKTFZVzgMhnMEgBUyAXSeSi5uiKAoNNSWCyxRSzbd_n5n6bCn5BUocsOyYUsKzlCodprSL3U75IP-0eHJkHO3YrstbGk-ubmsqzanr-qQbahfYSRbH1E3tEOMygK_Vj1hRpSo/s320/P3260061.JPG" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif; font-size: large;"><br /></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Még az út negyedénél se járok, fékez mellettem egy autó, az első, ami erre jött. Sofőr kihajol, felajánlja, hogy bevisz Mecskéig. Nagy a kísértés, de nem élek a lehetőséggel. Ha már egyszer teljesítmény túrán vagyok, akkor azt illik végiggyalogolni. Nemsokára újabb autó fékez mellettem. Nagy, fekete mercedes. Sofőr kihajol, szálljak be, elvisz Mecskéig. Mi van itt? Komolyan megfordul a fejemben a gondolat, hogy mindezt csak képzelem. De nem.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Beérek Erdősmecskére. Takaros kis falu, karbantartott házakkal, udvarokkal. Csak ne lenne ilyen hosszú, vagy legalább ne tűzne ennyire a nap. A vizem már kellemesen langyos, remélem, találok egy kisboltot, ami nyitva van. Elérem az ellenőrzőpontot. Aláírás, víz, szörp, és útbaigazítás a bolt és a kocsma felé. Maradok a boltnál. Nem mondom, hogy nem esne most jól egy doboz hideg sör, de ebben a melegben elfeküdnék utána a napon és aludnék estig. Kedves eladó, nem túl drága árak. Veszek 2 liter hideg ásványvizet, rögtön el is kezdem magamba tölteni. Életmentő.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Elérek a falu végéig. Az út a templom mögötti temetőn visz keresztül, aminek a hátsó kapuján nem látszik, hogy az valójában kapu. Szerencsére még tavaly megmutatták, így nem okoz gondot a kijutás. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Gyaloglás a mezőn, kukorica és már learatott búzatáblák között, de már nincs sok vissza az erdőig. Nézem a gps-t. 19 km utat tettem meg, még vissza van 9. Ha tartom a sebességemet, akkor még pont elérem a buszt hazafelé, és nem kell két órát várnom Mecseknádasdon. Azért nem ártana kicsit belehúzni. Kezdem érezni a talpamat, ezen bizony lesz egy hólyag, de nem számít. Megyek előre, nem érdekel semmi, be kell érnem időben. Elérem az utolsó pontot Apádvarasd határában, Aláírás, müzli szelet. Pont ez az, amire most szükségem van, egy kis plusz energia. Megyek tovább, egyre jobban sajog a talpam. Rövid séta a műúton, majd le jobbra az utolsó szakaszon. Meredek lejtő, göröngyös út, hatalmas vízmosások. Már nincs sok vissza. Vagy mégis? A gps szerint még 3 km. De hát itt vagyok Mecseknádasd határában már. Vagy a műszer számol rosszul, vagy a távolság kevesebb, mint a kiírt 28 km. Most már nem számít, beérek a célba, bőven időben. Kitűző, emléklap, főtt virsli, beszélgetés a szervezőkkel. Rövid pihenő után kényelmes séta a megálló felé, irány haza!</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br /></span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br /></span></span><br />
<div style="text-align: center;">
<iframe frameborder="0" height="280" scrolling="no" src="http://www.mapmytracks.com/explore/embed/625023" width="400"></iframe></div>Éjjeliőrhttp://www.blogger.com/profile/07877398025983329374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2447438602003319250.post-44335485245279166662012-06-17T10:11:00.002+02:002012-06-17T10:11:29.740+02:00Nyugat-Mecsek 999 - 2012 június<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Hát körbeértem. Ez volt az a túra, amin tavaly újrakezdtem a teljesítménytúrázói pályafutásomat. Azaz mégsem, mert idén már új útvonalon halad, de a táv és az emelkedés ugyanannyi, úgyhogy itt a lehetőség lemérni, mennyit változtam egy év alatt.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">A rajthely Pécsbánya. Megérkezünk, lejelentkezünk, megkóstoljuk a hozott sütit, és tanulmányozzuk az útvonalat, mialatt megpróbálom működésre bírni a gps-t. Útvonal... A kiíráshoz képest is változott még, bár csak előnyére, így nem kell felmászni Istenkútról a Tubesig. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Gps elindul, mi is megyünk. </span></span>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Úgy tűnik, szép időnk lesz annak ellenére, hogy záporral riogatott az előrejelzés, pedig nem is lenne rossz egy kis szemerkélés, éppen csak annyi, hogy kellemesen hűvös legyen a levegő.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Indulásképp egy enyhe emelkedő, pont jó, hogy ráhangolódjunk a túrára, aztán egy enyhe lejtő és már ott is vagyunk a Tripamer fánál. Pihenésképpen játszani próbálunk egy apró jószággal - talán pele, vagy erdei egér - de ő nem akar velünk játszani, berobog az avar közé, úgyhogy megyünk is tovább. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Az első ellenőrző pont a Kőlyuknál van. Nagy örömünkre a szokásos étolaj alapú csoki helyett hagyományos sportszeletet osztanak, be is faljuk azonnal. A forrásnál feltöltöm a palackomat, majd pihenés nélkül tovább is állunk. Úgy tűnik, igazolódik a pár túrával ezelőtt felállított elméletem, miszerint az első pont után mindig egy szívatós emelkedő következik. Bár nem túl meredek, de keskeny, tele van sziklákkal, ágakkal, és nem akar véget érni.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br /></span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7qfKop8S1pXu-zehYRqD8LWnKb1YiQNhCtmQw17B6ehNOQm6F0inMfPn3FwOt21Mn4Gqj11-p17y18j7b6ChdrHB2NWXMsBeU_TFW-6NHzo_IgGch4eN9_dBWSq8MzhmLTWwF2IIHq3o/s1600/IMG_6397.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7qfKop8S1pXu-zehYRqD8LWnKb1YiQNhCtmQw17B6ehNOQm6F0inMfPn3FwOt21Mn4Gqj11-p17y18j7b6ChdrHB2NWXMsBeU_TFW-6NHzo_IgGch4eN9_dBWSq8MzhmLTWwF2IIHq3o/s320/IMG_6397.JPG" width="213" /></a></div>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br /></span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Véget ért. Egyenes széles út, kényelmesen elférünk rajta, akár egymás mellett is. Körbejár a sütisdoboz, majd elindulunk kényelmesen a Lapis felé. Eddig egészen jó volt, bár az igazi megpróbáltatás most következik. Sebaj, Istenkúton csak kapunk valami doppingot. Csak érnénk már végre le. Keskeny, meredek, köves út, bukdácsolunk lefelé. Ha ilyenen kell felfelé is jönni... de erre most nem szabad gondolni. Beérünk a házak közé, már nincs messze az ellenőrző pont. Elérjük a kutat, pont sehol, csak egy gyanús úriember töltögeti a palackjait. Elérjük a buszfordulót. Ellenőrzőpont itt sincs, viszont találkozunk két másik csapattal, akik szintén nem találták. Vizsgáljuk a rajtlapot, hátha megtaláljuk a szervezők elérhetőségét, de nem. A többiek </span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">továbbmennek, mi leülünk a megállóban és várjuk a csodát.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br /></span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNUKy76CJyGNOF8SOZs4IpAVQh8SBtgbVLVUvOWYY_KgUB0hbFW3T2yUpQ51J7QmqXSHMABNwnG31EkxM722ETOtX6NmEpNy5wCH1B7F9vnF_IwZ_YSdVg14q2qfsq6YWFkHaiJcI7frQ/s1600/IMG_6412.JPG888" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNUKy76CJyGNOF8SOZs4IpAVQh8SBtgbVLVUvOWYY_KgUB0hbFW3T2yUpQ51J7QmqXSHMABNwnG31EkxM722ETOtX6NmEpNy5wCH1B7F9vnF_IwZ_YSdVg14q2qfsq6YWFkHaiJcI7frQ/s320/IMG_6412.JPG888" width="320" /></a></div>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br /></span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Alig nyújtóztatjuk ki fáradt végtagjainkat, mikor a csoda megérkezik. Csapattársunkat felhívja a testvére, aki a rövid távon indult és immár a célban pihen. Kérdezd már meg a szervezőktől, hogy ugyan, hol találjuk az a pontot. Bár ne tette volna. Akkor továbbállhatunk volna azzal a tudattal, hogy mi voltunk a bénák és nem találtuk meg. Vagy nem is itt van a pont. Vagy történt valami a pontőrrel. De nem. Az iskola udvarán, lóg a kis zászló, alatta egy zsírkréta, azzal kell magunknak megjelölni, hogy itt voltunk. De miért? Miért pont itt, ahova könnyedén, akár helyi buszjárattal kijöhetett volna bárki? Inkább nem gondolkozom ezen. Pihenünk egyet, felfrissülünk a kútnál, aztán nagy sóhajjal nekivágunk az emelkedőnek. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Keskeny műút, kétoldalt meredek, 3-4 méter magas fal. Az út közepén egy madár, próbálna felrepülni, de még nem megy neki. Nosza, kapjuk el, tegyük fel a bozótosba, ahova próbálna visszajutni.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Elfogtuk, feltettük, épségben megúszta. Legalábbis a madár.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Mászunk felfelé a házak között. Érdekes környék. Hatalmas házak, olyan autókkal, amik 5-10 évi fizetésembe kerülnek, mellettük lepusztult viskók romjai, ápolatlan gazos kertekkel. A nyelvünk kilóg, mire elérjük az erdő szélét, és a piros kereszteződést. Nem tudom, mi lenne velünk, ha az eredeti terv szerint innen még a Tubesre is fel kellene másznunk. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Kényelmes erdei út, se nem lejt, se nem emelkedik. Ballagunk szótlanul. Kezdek elbambulni, sok volt ez az előző emelkedő a tűző napon. Eljutunk az utolsó pontig a Kardos úti Kulcsosházba. Titkon abban bízok, hogy ha már itt van a pont, akkor kapunk valami innivalót a hűtőből. Nem kapunk. A ház zárva, előtte ül a pontőr, pecsétet és a szokásos csokit osztja, ami már kellemesen megolvadt a napon. Nem baj, így is jó, kell az energia. Mikor indulunk tovább, feltűnik, hogy itt is, a zászló alatt lóg egy zsírkréta. Próbálom elkerülni, hogy ebből bármilyen következtetést levonjak, de csak előbújik a gondolat, miszerint itt se várt volna minket senki eredetileg. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br /></span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9O47kVO2iPqVCuC2Z3Ac-6jpq9lNt22CU5_JtzxZTOZpcnSrwHUv0MhiKKvfpsW3Hbqa06g5kEQmho79B4FNT-fd__svzqOUC7wPsYaZtiTRiTxWy9kyyzEq2-CszE0gyxGt4flvbgXk/s1600/IMG_6425.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9O47kVO2iPqVCuC2Z3Ac-6jpq9lNt22CU5_JtzxZTOZpcnSrwHUv0MhiKKvfpsW3Hbqa06g5kEQmho79B4FNT-fd__svzqOUC7wPsYaZtiTRiTxWy9kyyzEq2-CszE0gyxGt4flvbgXk/s320/IMG_6425.JPG" width="213" /></a></div>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br /></span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Elérjük a Dömörkaput, majd megindulunk lefelé Lámpásvölgy irányába. Keskeny, meredek, bozótos rész, nem ártott volna pár helyen kiszalagozni. Kezd az egész csapat nyűgös lenni, ami érthető, pedig már nincs sok vissza.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">A telefonom vidám sípolással tudatja, hogy eddig bírta az akkumulátor. Ideje lenne, valami úti utántöltő megoldást keresnem a hosszabb túrákra. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Ballagunk végig a műúton a bányagödör mellett. Már csak egy emelkedő, már csak egy utca. Elmegyünk egy garázssor mellett. Az egyik ajtó nyitva van, bent egy fekete-fehér pónit etet éppen a gazdája. Megyek pár métert, mire rádöbbenek, mit is láttam. Visszafordulok, tényleg ott vannak. Jó lenne lefotózni, de már így is gyanúsan méreget a ló gazdája.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Beérünk a célba. Kitűző, emléklap, zsíros kenyér. Még rákérdezek, hányan indultak, mivel gyanúsan kevés túrázóval találkoztunk út közben, aztán indulunk hazafelé. Ma sem lesz szükség altatóra.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br /></span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br /></span></span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br /></span></span>
<iframe frameborder="0" height="280" scrolling="no" src="http://www.mapmytracks.com/explore/embed/584015" width="400"></iframe></div>Éjjeliőrhttp://www.blogger.com/profile/07877398025983329374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2447438602003319250.post-16704366997861397362012-06-03T16:54:00.002+02:002012-06-03T16:55:03.057+02:00Égervölgyből Abaligetre - 2012 május<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Mivel teljesítménytúra még sokára lesz, magunknak kell szervezni valamit a hétvégére. Menjen az út szép helyen, de ne olyanon, amit már sokszor bejártunk. Ne legyen túl sok hegymászás, de ne is legyen túl rövid az út. Valamint az egyik legfőbb szempont, lehessen útközben bodzát szedni. Egyéb óhaj? Jó, akkor sétáljunk el Abaligetre Égervölgyből. A kritériumok nagy részének eleget tesz. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Első állomásunk a játszótér az Éger-tetőn. Egy szem bodzabokor árválkodik, az is a bozótos közepén, oda ugyan nem mászunk be érte, úgyhogy a reggeli elfogyasztása és egy kis hintázás után gyorsan tovább is állunk. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Rövid séta után elérjük az út azon szakaszát, ahol a legnagyobb aszályban is pocsolya van. Most sincs másként. Láthatóan még nőtt is, mióta utoljára erre jártunk. A partján már annyi hely sincs, hogy elmehessünk mellette. Vagy átugrálunk göröngyről-göröngyre, bízva benne, hogy nem süllyedünk el, vagy áttörünk a szúrós bozótoson. Én az ugrálást választom, a többiek a bozótost. Nagy nehezen átérünk a túlpartra, sárosan, összekarmolva. Mindannyian azt hisszük, a másik járt jobban.</span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNFEyT-sCtCrYTZX86WTfCUelaXrSDEqsIXqdeUmFPj_X6GNv3UQBNSApkT_Flqn-mhd6dnB7O5Izh6bMe37QUvDnTVPb1U-qOLJ-PTaODWLrGTNU5Kr7FHvTlq85Y9gOOBXOA7X0-jxo/s1600/IMG_6157.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNFEyT-sCtCrYTZX86WTfCUelaXrSDEqsIXqdeUmFPj_X6GNv3UQBNSApkT_Flqn-mhd6dnB7O5Izh6bMe37QUvDnTVPb1U-qOLJ-PTaODWLrGTNU5Kr7FHvTlq85Y9gOOBXOA7X0-jxo/s320/IMG_6157.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Haladunk a Babás Szerkövek felé a már jól ismert úton. Bár sokszor jártunk erre, mind a két irányba, de ezt a szakaszt nem lehet megunni. Keskeny ösvény kanyarog a hegyoldalban, a fenyőfák között. Ez az egyik legszebb erdőrész a Mecseken.</span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIzLNO6AcYHcBkvDDbvc_iIKtZCPju7kup_LGONGdGJeSxlQCSG0aapYmEysOj5wU-kIMZRtvIffwXiYWjihBeO_lqXYC2rV_Qk8VtB3iz1c4TIggQjRgDIaCE5gIgfZzbqaX4f76_6EU/s1600/IMG_6167.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIzLNO6AcYHcBkvDDbvc_iIKtZCPju7kup_LGONGdGJeSxlQCSG0aapYmEysOj5wU-kIMZRtvIffwXiYWjihBeO_lqXYC2rV_Qk8VtB3iz1c4TIggQjRgDIaCE5gIgfZzbqaX4f76_6EU/s320/IMG_6167.JPG" width="213" /></a></div>
<br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Igen, találunk két bodzabokrot. Neki is látunk szüretelni, de eléggé kinyíltak már a virágok, minden mozdulatra szirom és virágporeső hullik ránk. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Már szinte elérjük a Babás Szerköveket, mikor találunk pár nagy őzláb gombát. Egy darabig gusztájuk őket, de arra jutunk, hogy ez a néhány semmire nem lenne elég, ráadásul elég sokára is érünk még haza, úgyhogy bár kitárgyaljuk a gombák elkészítésének módjait, békén hagyjuk őket. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Végighaladunk a kövek mentén. Minden egyes sziklacsoport új látvány, és új fotótéma. Közben egy pillantást vetek felfelé a Zsongor-kőre. Ma nem mászunk fel oda, inkább megkerüljük a Jakab-hegy csúcsát. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Megyünk tovább. Újabb bodzabokrok, ezek már sokkal szebbek, mint az előző. Alaposan meg is szedjük magunkat. Ennyi talán már elég lesz. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">A bodza mellett találok pár szál növényt, ami leginkább fokhagymához hasonlít. Megszagolom, tényleg az. Itt teremne vadon? Óvatosan kihúzok egy szálat, hátha megmarad hazáig, otthon majd beültetem egy nagyobb ládába.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Petőczpuszta. Kis harangláb és a IV. NY-i légakna helye, egy emlékkővel. Kicsit elidőzünk, megcsodáljuk a mező virágait, elfogyasztjuk a maradék szendvicseinket, majd elindulunk tovább a műúton. Teljesen más növények élnek erre, mint alig pár kilométer távolságra, a hegy déli oldalán. Érdekes vállalkozás lenne végigjárni az egész Mecseket és végigfotózva számba venni, hogy melyik részén milyen virágok élnek. Miért is ne? Ezt még végig fogom gondolni.</span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhyphenhyphenq4QcOJp86rdwHygdzVkHB7ILZ6oNvqm3XdsSzUtMbBHAWtpkmBVS9r-sz3CLFAGWuxwmvebd0t0yk5P3dmlL397UXs1EgP4ewoISIj-YS6q_8KHNY9iDiP42rI4ca2Or3U5eCDgj_g/s1600/IMG_6221.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhyphenhyphenq4QcOJp86rdwHygdzVkHB7ILZ6oNvqm3XdsSzUtMbBHAWtpkmBVS9r-sz3CLFAGWuxwmvebd0t0yk5P3dmlL397UXs1EgP4ewoISIj-YS6q_8KHNY9iDiP42rI4ca2Or3U5eCDgj_g/s320/IMG_6221.JPG" width="213" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Figyelmesen nézem magam körül az utat. Eddig egy alkalommal jártunk erre, akkor is hóban. Próbálok visszaemlékezni és beazonosítani a helyeket, de egy-egy pont kivételével nem nagyon sikerül. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Még egy utolsó nagy lejtő és már Abaligeten is vagyunk. Talán jó lett volna előre megnézni, hogy járnak visszafelé a buszok. Fél óra múlva jön egy, az nem is sok. Addig megnézzük a tavat, elég lehangoló látvány, szinte pocsolyányi víz van az alján. Megnézzük még távolról a kacsákat, aztán érkezik a busz, mehetünk haza.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"></span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><div style="text-align: center;">
</div>
</span><div style="text-align: center;">
</div>
</span><div style="text-align: center;">
<iframe frameborder="0" height="280" scrolling="no" src="http://www.mapmytracks.com/explore/embed/559306" width="400"></iframe></div>Éjjeliőrhttp://www.blogger.com/profile/07877398025983329374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2447438602003319250.post-40952651853428532372012-05-20T09:27:00.001+02:002012-05-20T11:25:23.833+02:00Baranya-Tolna 15 - 2012. május<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Jól kezdődik a túra, már a rajthely megtalálása is izgalmas. Csak annyit tudunk, hogy egy általános iskolából indul, valahol Komló központjából. Persze előtte megnézhettük volna pontosan, sőt, akár térképen meg is kereshettük volna, de akkor hol marad a felfedezések okozta izgalom? Rövid körözés után megtaláljuk. Bár az épület elég kihaltnak tűnik, a körülötte parkoló nagyszámú autó arra enged következtetni, hogy valóban innen indul. Lejelentkezés. Rövid vita után a 15 km táv mellett maradunk. Elkényelmesedünk? Lehet, de a következő túrán már kénytelenek leszünk hosszabb távot megtenni, már csak a hagyománytisztelet miatt is. </span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">A kapott térkép kicsi, de jó, nem folynak össze rajta a vonalak, az útleírás korrekt. Vágjunk hát neki!</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Az első szakasz elég lehangoló. Ki kell jutni Komló belvárosából. Caplatunk a főutcán, a boltok előtt, kirakatokat nézegetve. Ez valahogy nem hiányzott. </span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiT_pkelPMARmocKiujbypM1tph4Gi8aeuKGl2Qziio6byLNUaX3dnJKnFFM15-Oqp5z_XvQO9KWhVGatH0vuiqRcoAeSZfmfeSdCmdR4uEtEo3_kC2H76oaZHlfOdVOInT5uGJkk1tWqk/s1600/IMG_6009.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiT_pkelPMARmocKiujbypM1tph4Gi8aeuKGl2Qziio6byLNUaX3dnJKnFFM15-Oqp5z_XvQO9KWhVGatH0vuiqRcoAeSZfmfeSdCmdR4uEtEo3_kC2H76oaZHlfOdVOInT5uGJkk1tWqk/s320/IMG_6009.JPG" width="213" /></a></div>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br /></span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Végül csak elérjük a természet szélét. Gyorsan körbejár a kullancsriasztó és a pogácsás zacskó, majd bevetjük magunkat a fák közé. Csend és nyugalom. Úgy tűnik, nem indultak olyan sokan ezen a túrán. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Elágazáshoz érünk. A térkép szerint itt egy pontban találkozik az oda és visszaút, vad nyilazás minden irányban, és pár jelzés nélküli út. Tanácskozunk, miközben elhalad mellettünk egy túrázó, aki nagy magabiztossággal közli "erre kell menni" majd ráfordul az egyik jelöletlen útra. Röviddel után egy kis csapat érkezik, akik őt követik, úgyhogy mi is megindulunk utána. Még 100 métert se teszünk meg, mikor a társaság jön velünk szembe. Mégse az volt a helyes irány. A magabiztos úriember megindul a másik - szintén jelöletlen - úton, a csapat követi. Végül mi is megindulunk arra, lesz, ami lesz. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Hamar kiderül, valóban ez a helyes út, csak a fatörzsön lévő jelzést benőtte valami futónövény, ezért nem látszott elsőre. Leszaggatok pár levelet, hogy az utánunk jövők könnyebben észrevegyék. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Rövid séta után elérünk Zobákaknára. Ha már ott vagyunk, gyorsan szemrevételezzük a romos épületeket. Érdemes lenne egyszer eljönni ide, fotózni egy nagyot, amire most nincs időnk. Miért is ne?</span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhj06umU_q_zuFVfshzVFIhOqhwWY-Byc_S_rYLUkc1L9DUMp4kAR9fXYUVxGjrBAXDdG-iDCIe1IE4X2EeVC3ZU5F20QBHFkAhh4fSTWagNUTVLPiPUMdfkC4RBob8HgKtPDy_wWOxb8A/s1600/IMG_6031.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhj06umU_q_zuFVfshzVFIhOqhwWY-Byc_S_rYLUkc1L9DUMp4kAR9fXYUVxGjrBAXDdG-iDCIe1IE4X2EeVC3ZU5F20QBHFkAhh4fSTWagNUTVLPiPUMdfkC4RBob8HgKtPDy_wWOxb8A/s320/IMG_6031.JPG" width="320" /></a><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Áthaladva Gesztenyésen újra visszajutunk a természetbe, ahol rövidesen egy nagy lejtő fogad minket. Eddig nem voltak különösebb megpróbáltatások, de ezen a lejtőn visszafelé fel kell majd másznunk, az szép lesz. A lejtő alján egy patak átugrása után kiérünk a műútra, majd rövid séta után befordulunk a Hidasi-völgybe. Ismerős a hely, két hete mentünk rajta végig, csak épp az ellenkező irányba. Hamarosan meg is érkezünk a Csurgó vízeséshez, az első ellenőrzőponthoz.</span></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgB7o_08Npw_PI8zdvRsQpD_gPHmWQEUOetgE8HpWGMYSZLR3WJIH5OaFQssBp-JPBmDVFe0Iz158Ve6CQEslIz0DQuvz_KS-LUwNMxxvczeYU6CLssE-K84H4JS9y-hjYEyBBojyKqSo0/s1600/IMG_6053.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgB7o_08Npw_PI8zdvRsQpD_gPHmWQEUOetgE8HpWGMYSZLR3WJIH5OaFQssBp-JPBmDVFe0Iz158Ve6CQEslIz0DQuvz_KS-LUwNMxxvczeYU6CLssE-K84H4JS9y-hjYEyBBojyKqSo0/s320/IMG_6053.JPG" width="213" /></a></div>
</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">A pecsét mellé kapunk némi mentolos cukrot. Megnézzük a vízesést, reggelizés, fotózás. A fél utat már megtettük, eddig egész kényelmes volt a terep, frissek és üdék vagyunk. Lehet, tényleg jobb lett volna a 30 km táv? Most már mindegy. Egyre többen vernek tábort körülöttünk, úgyhogy gyorsan továbbindulunk. </span></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Kellett nekem elkiabálni. Olyan emelkedő jön nagy hirtelen, hogy mire felérünk, már alig kapok levegőt. Szándékosan csinálják, hogy ez elé teszik az ellenőrzőpontot? Ott úgyis lepihen és eszik a vándor, aztán had szenvedjen az emelkedőn tele pocakkal. Pontosan ez volt az előző túrán is, a Püspökszentlászlón. Na, ezentúl óvatosabb leszek.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">A tetőre felérve kényelmes, széles út fogad. Könnyed séta az enyhe lejtőn, beszélgetünk mindenféle témáról. Észre sem vesszük és máris visszérkezünk a műúthoz, és az ott lévő második ponthoz. Itt csokit kapunk, majd egy sóhaj kíséretében nekivágunk az újabb emelkedőnek. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Kis ideig ugyanazon az úton haladunk visszafelé, amelyen jöttünk, de hamar letérünk róla. </span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Az utat két oldalról bodzabokrok szegélyezik. Nekiállunk szedni, miközben a bodzaszörp készítését vitatjuk. Beér minket egy nagyobb csapat, ők is kedvet kapnak, szintén leállnak gyűjtögetni. Gyorsan tovább állunk. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Elérjük Komló szélét. Újabb séta keresztül a fél városon. Már csak meg kell keresnünk a bányász emlékművet, ahol az utolsó pecsétet kapjuk. Megtaláljuk. Ez az az emlékmű? Ki van ugyan szalagozva, de emberek sehol. Megnézzük közelebbről. Az emlékmű mellett a piros-fehér zászló, a tetején meg két toll, hogy jelöljük be magunknak a lapot. Kicsit tiszteletlenségnek érzem, hogy mindezt az emlékműre pakolták, de nem állok le filozofálni, közvetlenül utánunk érkezik egy nagyobb csapat. Gyorsan ikszelünk, majd megindulunk vissza az iskolába toronyiránt, a házak között, a legrövidebb úton. Beérünk. Pár ember van csak a célban, leadjuk a lapokat, megkapjuk a kitűzőt és az emléklapot, aztán jöhet a táp. Meglepetés. Eddig főtt étel gyanánt két lehetőség jött szóba. Az egyik a főtt virsli, a másik a gulyás/krumplipaprikás. Most is arra számítunk, hogy ezek közül kapjuk valamelyiket, de nem, gyümölcslevessel várnak, ami nagyon jól esik ez után a túra után, utána pogácsa. Hát ezzel is megvagyunk. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br /></span></span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br /></span></span>
<iframe frameborder="0" height="280" scrolling="no" src="http://www.mapmytracks.com/explore/embed/548475" width="400"></iframe></div>Éjjeliőrhttp://www.blogger.com/profile/07877398025983329374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2447438602003319250.post-5233638427685903602012-05-13T12:42:00.001+02:002012-05-13T12:42:31.954+02:00Mecsek 15 - 2012. április<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Mivel még a reggeli induláskor sem tudtuk eldönteni, hogy a laza 15 km távra menjünk, vagy vállaljuk-e be a 30 km kihívását,a regisztrációnál pénzfeldobásra bízzuk a döntést. Rövid táv. Elég lesz ez is, ebben a nyárias melegben. Gyorsan útnak is indulunk, kikerülve egy nagyobb csoportot. Az erdőben békére és nyugalomra vágyik az ember, nem arra, hogy mások vihorászását hallgassa hosszú kilométereken át. Az út első szakasza kényelmes, nem túl emelkedős, nem túl göröngyös erdei út, amit már pár alkalommal végigjártunk.</span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-y5_UVzWzZwuiK5aCHuDp8pvmL10v0_YMUTySef-GisAvjOQsW41xEl1nXALBxbqDG70CqNdvLW1qWis1nU4WnggFukKQklXOg0AZOr-WG6oDHHAlxBW5OhyV6nsXux6ZAHFH4wcOuc4/s1600/IMG_5685.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-y5_UVzWzZwuiK5aCHuDp8pvmL10v0_YMUTySef-GisAvjOQsW41xEl1nXALBxbqDG70CqNdvLW1qWis1nU4WnggFukKQklXOg0AZOr-WG6oDHHAlxBW5OhyV6nsXux6ZAHFH4wcOuc4/s320/IMG_5685.JPG" width="320" /></a></div>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br /></span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Beérünk pár túrázót egy elágazásnál, akik a helyes irányon tanakodnak, gyorsan útba igazítom őket. A bal oldali a térkép szerinti helyes út, az egyenes viszont a kényelmesebb, és mindkettő ugyan oda visz, ezzel indulunk is tovább egyenesen. Nem követnek, inkább a térképnek hisznek, mint nekem, amiért nem lehet őket hibáztatni. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Kiérünk a püspökszentlászlói útra és nagy vidáman befordulunk a falu irányába. Végre egy olyan túra, ami itt halad el, de nem kell megmászni a Zengőt. Lesz emelkedő így is bőven elég. Beérünk az első ellenőrzőpontra. Arra számítottam, hogy az arborétum előtti kútnál lesz, mint mindig, de tévedtem, egy kulcsosház kertjében várnak ránk. Hű... Hát itt nem csokit kapunk, hanem házi sütit és frissen főzött teát. Sütiből két fajta is van, de mindenkinek csak 1 darab jár, kínos választásra kényszerítve a túrázókat. Egy ideig lesem, hogy lehetne mindkettőből orozni, de végül leteszek róla. Leülünk egy padhoz, gyorsan megreggelizünk, majd tovább indulunk.</span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br /></span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">A reggeli talán mégsem volt olyan jó ötlet, közvetlenül a faluból kivezető emelkedő megmászása előtt. Kellett ez nekünk? Nagy nehezen felérünk a műútra, ahol megpillantok egy kis bokor bazsarózsát. Már csak emiatt is megérte.</span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpr3JE99vMvEqTzwweuIDOu3JhwVt8bN9ryYzuvj0DH_Dif48FHJGsPBMBTFHE_wEpMXlboQUr-g8Q2Dh6NMTw-1dn9RP0_45Wgg32_kqj-jPUNTxHHyaYUCAN5zzUJlma0cv2FJk9dbM/s1600/IMG_5703.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpr3JE99vMvEqTzwweuIDOu3JhwVt8bN9ryYzuvj0DH_Dif48FHJGsPBMBTFHE_wEpMXlboQUr-g8Q2Dh6NMTw-1dn9RP0_45Wgg32_kqj-jPUNTxHHyaYUCAN5zzUJlma0cv2FJk9dbM/s320/IMG_5703.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Rövid fotózás után nekivágunk a következő emelkedőnek, amely ugyan rövidebb, de cseppet sem enyhébb, mint amit magunk mögött hagytunk. Végül csak kiérünk a Kisújbánya feletti mezőre. Az út egyik legszebb része. Nem mintha valami különleges dolog lenne itt, de egy nagy rét, sok virág, kilátás a környező hegyekre, úgyhogy minden adott lenne, hogy az ember itt elterüljön egy pokrócon és élvezze a természetet, ha épp nem egy teljesítménytúra közepén lenne. A hely szépségére csupán a tudat vet némi árnyékot, hogy rövidesen meg kell másznunk a Cigány-hegyet.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Ez is sikerült. Elsétálunk a kilátóhoz. Egyszer jó lenne egy teljes körpanorámát fotózni innen. Úgyis elterveztem nyár elejére egy óbányai sétát, akkor ezt is meg fogom ejteni. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Leereszkedünk a hegy túloldalán, majd a megyehatárt érintve megérkezünk a következő állomáshoz, a Pásztor-forráshoz. Itt újra sütivel fogadnak és forrásvízből készült üdítőkkel. Kicsit lemosakszom a forrásnál, egészen felfrissülök tőle. Nehéz rászánni magam a továbbindulásra, mivel vissza kell mászni egészen a Cigány-hegy aljáig. Egy dolog vigasztal, több nagy emelkedő már nem lesz. </span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br /></span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Kanyargós út, emberek, a fák árnyéka ellenére meleg, és némi napszúrásgyanú. Kiérünk a műútra, ahol tavaly ősszel még egy árokkal keresztezték a túrautat. Most egy kis deszkahíd van rajta, megkönnyítvén az átkelést. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Pár ember tűnik fel, akik buzgón szedik az immár virágzó medvehagymát. Nem azt mondják, hogy ilyenkor már rossz az íze? Mindegy, ez már az Ő dolguk. Megérkezünk a Csurgó-vízeséshez, ami a jelenlegi szárazságban inkább csak csöpög, de így is igen szép. </span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWKNfNr9dlXRUmdWCs_KcJhg3YlEnOrvE1ryFq6TbEvJ4MdLiKQzmUAlgmJ-JAry34LPILXxlhz823zAQ4vdJDpWVxLAwltB54evqTBZGNqhuwT4sNZvqx6RT-16KyP8vFsJxF-yubJvU/s1600/IMG_5745.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWKNfNr9dlXRUmdWCs_KcJhg3YlEnOrvE1ryFq6TbEvJ4MdLiKQzmUAlgmJ-JAry34LPILXxlhz823zAQ4vdJDpWVxLAwltB54evqTBZGNqhuwT4sNZvqx6RT-16KyP8vFsJxF-yubJvU/s320/IMG_5745.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Tovább haladva a patak mentén, ahogy közeledünk a műúthoz, egyre több emberrel találkozunk. Úgy tűnik, sokakat kivonzott ez a szép idő a természetbe. </span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br /></span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Visszaérünk Zobákpusztára. Emléklap, kitűző, zsíros kenyér, szóval minden, ami ilyenkor megjár. Kis pihenő, aztán irány haza. Ez a 15 km is bőven elég volt a mai napra.</span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br /></span></span><br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br /></span></span>
<iframe frameborder="0" height="280" scrolling="no" src="http://www.mapmytracks.com/explore/embed/538015" width="400"></iframe></div>Éjjeliőrhttp://www.blogger.com/profile/07877398025983329374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2447438602003319250.post-44601246548669573772012-04-09T18:21:00.000+02:002012-04-09T18:21:12.003+02:00Retró Túra 15 - 2012 április<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Ez a túra is nehezen indul. Szemerkélő eső - aminek a folytatásaként némi jégverést is beígértek. Reggeli gyors körtelefon után mégis elindulunk, lesz, ami lesz alapon, legfeljebb visszafordulunk. A fényképezőgépet inkább otthon hagyom, én megszáradok, ő nem, ha beázik, az drága mulatság. A rajthellyel kapcsolatban is csak bizonytalan elképzeléseink vannak, valahol Pécsbányán, a Gesztenyésnél található. Valahol...</span></span><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Végül megtaláljuk, és csak egyszer mentünk le közben a térképről. Pár ember lézeng, sehol a már megszokott nagy tömeg, ez az egy haszna van az időjárásnak. Kiderül, miért is Retró Túra a neve, egy szép kis kiállítás fogad minket a rajthelyen 70-es - 80-as évekbeli tárgyakból. Azonnal nekiállunk felmérni, hogy kinek mije volt ezekből annak idején. Kisdobos könyv, búgó csiga, Tisza cipő, rubik kocka, moncsicsi és még sorolhatnám. Aztán csak el kell indulnunk a szemerkélő esőben. Mielőtt elérnénk az erdő szélét, jó városiakhoz méltóan ismerkedünk a helyi állatállománnyal, többek között egy lóval és egy struccal is, bár ez utóbbi nem őshonos errefelé.</span></span><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Az út első szakasza egy kellemes emelkedő. Eső, csúszós sár, izzadság, és minden, ami arra ösztönöz, hogy most kell visszafordulni, amíg nem késő. Azért csak megyünk.</span></span><br />
<br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"></span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOkT32Z0t9Bfc9M50BcW8w7eUSY7dYKyGrjOcIcZtVOTPuC7oK_jyWxXTHBuQSe3HALs0JoTJH05tkm7RHbgUkXjrai_9f-AK2eswp-WWxdE_au-bsXvo1R5VxpCyV-tjaqK6ZGf9RFh4/s1600/eeyore-rain-cloud.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOkT32Z0t9Bfc9M50BcW8w7eUSY7dYKyGrjOcIcZtVOTPuC7oK_jyWxXTHBuQSe3HALs0JoTJH05tkm7RHbgUkXjrai_9f-AK2eswp-WWxdE_au-bsXvo1R5VxpCyV-tjaqK6ZGf9RFh4/s320/eeyore-rain-cloud.jpg" width="219" /></a></span></span></div><div style="text-align: left;"></div><div style="text-align: left;"></div><br />
<div style="text-align: left;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"> </span></span><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Elérve a Tripamer-fához egy gyors színtévesztésteszt gyanánt, sikerül majdnem a kék körön továbbmenni a zöld helyett. De ha egyszer olyan egyformák. Az időjárás kezd kellemesebb lenni, az eső is csak néha szemerkél, jégnek pedig nyoma sincs. El ne kiabáljuk. </span></span></div><div style="text-align: left;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Az első ellenőrző pont a Barátság-forrásnál. Három lány kuporog egy esernyő alatt a pecséttel. Szegények, én megcsaptam volna a szervezőt, ha így kiállítanak az erdő közepére pecsételni. </span></span></div><div style="text-align: left;"><span style="font-family: "Georgia"; font-size: large;">Megyünk tovább. A vízlépcső mellett kis lelkierőgyűjtő pihenőt tartunk, majd elindulunk felfelé, ki a műútra. Ezt a szakaszt meg fogom jelölni a térképen, hogy még véletlenül se jöjjek erre többé. Inkább egy hosszabb kerülő, mint még egyszer felmászni ezen az emelkedőn a bokáig érő csúszós sárban. Mire kiérünk a műútra, mindenki fejében megfordul az autóstoppolás gondolata, csak az ad némi reményt, hogy az emelkedők legnagyobb részén már túl vagyunk.</span><br />
<span style="font-family: "Georgia"; font-size: large;">Beérünk a Fehér-kúti kulcsosházhoz. Ide már autóval jöttek ki az ellenőrző pont őrei, éppen tüzet raknak és húst sütögetnek. Így könnyű... Pecsét helyett bélyeget kapunk a papírra, ami a retró jegyében Makk Marciékat ábrázolja. Most esik csak le, hogy a rajtlapunk a régi takarékbélyeg gyűjtő füzet mintájára készült. Régi szép idők.</span><br />
<span style="font-family: "Georgia"; font-size: large;">Megyünk tovább. Jobbra erdő, balra erdő, előttünk meg sár, minden mennyiségben. Rövid csúszkálás után elérünk a következő ponthoz, a Kantavári forráshoz. Itt egy ember fogad, tőle szintén bélyeget kapunk, mellé sport szeletet, és egy kis filozofálást a régi magyar rajzfilmekről. Felvet egy kissé bizarr gondolatot a Vukkal kapcsolatban. Ennek utána kell járnom mindenképpen, egyik nap meg fogom nézni. Haladunk tovább. Alapvető szabály a túrákon, ha valaki egy meredek lejtőn elcsúszik a sárban, azt körbe kell állni és kinevetni. Bár ebben nem mindenki ért egyet.</span><br />
<span style="font-family: "Georgia"; font-size: large;">Újra esik az eső, de legalább már nincs hideg, és a jégszakadás is elmarad. Csak el ne kiabáljam. Egy nagyobb elágazásnál kupaktanácsot tartunk egy másik csapattal, összevetjük a térképet az útleírással, a gps-el és a józan ésszel, végül sikerül a jó irányba elindulnunk. Beérünk Lámpás-völgybe. Házak, műút, pusztulat, pár gyanús alak, aki minket néz a kertek végéből. Azért ilyenkor örülök, hogy a zsebemben lapul némi könnygáz. </span><br />
<span style="font-family: "Georgia"; font-size: large;">Hosszú unalmas kutyagolás végig a falun. Ennél még a sáros erdei út is jobb, az legalább tartogat némi izgalmat. Megkerülve a volt külszíni fejtést visszaérünk Gesztenyésbe. Ráérősen sétálunk, most legalább jobban meg tudjuk nézni, mint idefelé jövet. Van is mit. Egymást váltják a régi romos épületek, szemétheggyel az udvarukon és az újgazdagok csodálatos házai. Most kezdik felfedezni és felvásárolni ezt a helyet? Nem hiszem, ki költözne egy hatalmas bányagödör közvetlen szomszédságába? Mindegy, ez már az ő dolguk. Megpillantunk egy házat. Már távolról feltűnik a piszkosrózsaszín falával. Kicsit vitatkozunk, milyen szín is ez valójában, de abban sikerül megegyezni, hogy ronda. Nagyon. Közelebb érve döbbenünk rá, hogy ez nem más, mint a helyi rendőrség épülete.</span><br />
<span style="font-family: "Georgia"; font-size: large;">Beérünk a célba. Kitűző, emléklap, zsíros kenyér hagymával, ahogy illik. Újra megcsodáljuk a kiállítást, ami az indulás óta is bővült jó pár darabbal. Leülünk falatozni és hallgatjuk a bejátszott régi reklámokat. Hát ez is megvolt.</span><br />
<span style="font-family: "Georgia"; font-size: large;"><br />
</span><br />
<span style="font-family: "Georgia"; font-size: large;"><br />
</span></div><br />
<div style="text-align: center;"><iframe frameborder="0" height="280" scrolling="no" src="http://www.mapmytracks.com/explore/embed/491129" width="400"></iframe></div>Éjjeliőrhttp://www.blogger.com/profile/07877398025983329374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2447438602003319250.post-68738163912788095032012-03-17T17:06:00.000+01:002012-03-17T17:06:59.266+01:00Pécs 2012 - március<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Na, ezen a túrán is egyedül indulok, mindenki visszalépett. Sebaj, ez egy remek alkalom lesz, hogy kipróbáljam magam, milyen gyorsan tudok végigmenni ezen a távon. Viszont jó lenne vinni a fényképezőgépet is, tavasz, virágok, csodálatos idő, ilyenkor minden bokor mögül új téma ugrik az ember elé. A kettő együtt azonban nem megy. Rövid töprengés, győz a józan ész, fotózni jobban szeretek, mint sietni, úgyhogy a gépet is a nyakamba akasztva vágok neki az útnak.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">A dömörkapui rajthelyhez érve majdnem visszariadok a nagy tömegtől, de ha már felkeltem és feljöttem, nem hátrálok meg. Szerzek egy nevezési lapot, aztán beállok a sor végére. Amíg várakozok, végigmérem a körülöttem állókat. Van pár ismerős arc, egy kicsi, de lelkes csapat, akik azt taglalják, hogy gyorsan végigmennek a 10 kilométeres távon és akkor még lesz idejük a 20-as távra is benevezni utána, van két kutya, akik gyanakodva méregetik egymást és van pár alak, akikről el nem tudom képzelni, mit keresnek itt kint a természetben. Talán eltévedtek.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Végre sorra kerülök, leszurkolom a nevezési díjat. Nem írták el a neten, tényleg csak egy százas. Ilyen se volt még, de félek, ez azt jelenti, hogy útközben nem fognak nagyon ellátmánnyal tömni. Mindegy, nem falatozni jöttem, hanem túrázni.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Indulás. Első útszakasz rögtön egy jó kis emelkedő, fel a Misinára. Legalább az indulók sokasága eloszlik, nem egy csoportban vonulnak az emberek. Mire felérek, sikerül végre felébrednem és ráhangolódnom a túrára. Kis ügyeskedés itt, kis helyezkedés ott és máris szinte egyedül vagyok az úton.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">A hegyet időközben ellepték a hóvirágok, kaszálni lehetne őket százszámra. Mivel sehol senki, lehasalok keresztbe az úton, fotózni. Elég furán néznének rám, ha látnák. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"> </span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMbojQ6m9JA-H-biETjH3vDAp4E5rZA-ZXTV-1JJykif7JbGKuO9FWphnnTc4Eszkwo6S3rlywKoG0rfMg0Fnu79UdQZnVsQuqU9ouDZcr_DZZZ3XkQ3I2DtycWk79Xo7q1-3wRlJk8mw/s1600/IMG_4860x.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMbojQ6m9JA-H-biETjH3vDAp4E5rZA-ZXTV-1JJykif7JbGKuO9FWphnnTc4Eszkwo6S3rlywKoG0rfMg0Fnu79UdQZnVsQuqU9ouDZcr_DZZZ3XkQ3I2DtycWk79Xo7q1-3wRlJk8mw/s320/IMG_4860x.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">A Kis-tubesi kilátó üres, pedig arra számítottam, hogy tömve lesz. Kiszaladok kicsit, élvezni a napfényt és a kilátást, ennyi megjár. </span></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">A János-kilátónál van az első ellenőrzőpont. Csoki nincs, ahogy számítottam is, helyette viszont egy csomó ember nyüzsög a kilátó körül. Gyorsan pecsételtetek és indulok tovább a Lapison át a Sóshegyi-kilátó felé. </span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Itt csend és nyugalom fogad. Felmászok a kilátó csúcsára, körbejárok. A tájat nézve rádöbbenek, hogy milyen magas is valójában a Vörös-hegy. Megmásztam már három oldalról is, majd kiköptem a tüdőmet olykor, de csak innen látszik, hogy mekkora is valójában. Szerencsére, a mai túra még a közelébe se megy. </span></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Elérek a Remete-rétre. Furcsa, sehol senki, csak a pontőr ücsörög magában a padon. Pecsét, haladok tovább.</span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Azért talán kaphatnánk valamit út közben. Jó, ennyi pénzért ne is várjak semmit, de ha a nevezési díj nem 100, hanem 300 forint, akkor is ugyanúgy eljönnek az emberek a túrára és bőven futja belőle 1-1 szelet csoki, keksz, vagy hasonló, plusz valamelyik ponton pár rekesz ásványvíz azoknak, akik megszomjaznak út közben. </span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Idő közben a hóvirágot felváltja a kankalin, meg egy apró kék virág, aminek nem tudom a nevét.</span></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7Un-Wy8jyPjbe8s3fNKUCissW5OasE98fB9qJRLEzynZzPbMX8qL6Q13jXU8swF93fNHBgE4_EsrW70J4WiRFUOYLmoCn4W9RKHNII8-qHPuaAilvlsUM2WktJ1M_kGriMG0mPkzCJbk/s1600/IMG_4881.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7Un-Wy8jyPjbe8s3fNKUCissW5OasE98fB9qJRLEzynZzPbMX8qL6Q13jXU8swF93fNHBgE4_EsrW70J4WiRFUOYLmoCn4W9RKHNII8-qHPuaAilvlsUM2WktJ1M_kGriMG0mPkzCJbk/s320/IMG_4881.JPG" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"> </span></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Lassan eljutok a 3. ponthoz, az éger-völgyi kisvendéglőhöz. Kiírás, zászló sehol, de mint kiderül, a csapos pecsétel. Ellátmány természetesen itt sincs, viszont szerezhetek magamnak. Akár. Meleg van, szomjas vagyok, megérdemlem ekkora út után...</span></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Amilyen jól esett az első pár korty a hideg citromos sörből, olyan rossz ötletnek tűnik most, miközben a hegyet mászom. Legszívesebben ledőlnék egy fa tövébe pihenni egy jót. De nem, azt nem lehet, mennem kell tovább. </span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Kiérek az Orfű felé tartó műútra. A piros jelzés a túloldalán folytatódik. Na most kell úgy átjutni, hogy el ne csapjanak itt a kanyarban. Ha átérek, akkor már csak egy kis szalagkorlát mászás és folytathatom is az utamat. Nem is gondoltam, hogy ilyen ügyességi feladatokkal is tarkítják az távot. </span></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Hirtelen zörgés az út mellett, két őz menekül a közeledtemre. Vadnyugati hősöket megszégyenítő sebességgel kapom elő a gépemet és sütöm el feléjük. </span></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2PJ4lfCm3TNjwZX-XxIJ9BLt4HzLrPuH8SNwf__vQVgBdp4RmxS6_xsBrCF8eCrP_w8J4uBNcCxkW12HjUm12-XT96_fQ9_7n-dOr8EMQedzOJnBWZrKjdB9rxtcB9KeXn0Jtk-obYrc/s1600/IMG_4887.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2PJ4lfCm3TNjwZX-XxIJ9BLt4HzLrPuH8SNwf__vQVgBdp4RmxS6_xsBrCF8eCrP_w8J4uBNcCxkW12HjUm12-XT96_fQ9_7n-dOr8EMQedzOJnBWZrKjdB9rxtcB9KeXn0Jtk-obYrc/s320/IMG_4887.JPG" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br />
</div><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Hát, ezzel a fotómmal se fogok a National Geographicba bekerülni, de legalább az őzeket sikerül lekapnom.<br />
</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span id="goog_2106734233">Ez a kis kaland végre felrázott, elmúlt a sör okozta álmosság és újult erővel folytatom az utamat vissza a Remete-rétre.<br />
</span></span></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">A korábbi ittjártam óta a rét megtelt emberekkel. Részben a túra résztvevői, akik az ellenőrző ponton pihennek, részben "sima" kirándulók, akiket a jó idő kicsalt a természetbe.<br />
</span></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Hát igen, az idő talán kicsit túl jó is. Szinte már nem is tavasz, hanem nyár, ideje lesz elővennem majd a nyári felszerelésemet, leginkább a kalapomat, ami a napszúrás ellen véd. </span></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Már nincs sok vissza, mindjárt ott is vagyok, ez itt már a Mandulás... Mi van itt? Valami katasztrófa történt és a város lakossága ide menekült? Gyerekek hisztije, felnőttek röhögése, telefoncsörgések, motorzúgás, egyszóval minden, aminek nem itt lenne a helye. Sietek tovább. Az állatkertnél ugyanez fogad, csak kicsit több emberrel és mellékesen egy kirakodóvásárral. Megfordul a fejemben, hogy vehetnék egy lufit, de nem, futás tovább, még a jószágokkal se állok le barátkozni a rácsokon keresztül, ahogy általában szoktam. Utolsó száz méterek, kisvasút, autók, emberek. Végre beérek. Kicsit beszélgetek, aztán jön a busz, és visz az otthon megnyugtató csendje és békéje felé.</span></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: center;"><iframe frameborder="0" height="280" scrolling="no" src="http://www.mapmytracks.com/explore/embed/450235" width="400"></iframe></div><div style="text-align: center;"><br />
</div>Éjjeliőrhttp://www.blogger.com/profile/07877398025983329374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2447438602003319250.post-83203915180031543902012-03-10T18:14:00.002+01:002012-03-11T08:56:01.387+01:00Szuadó 17 - 2012 március<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Ennek a túrának az útvonalát bejártuk már párszor, mindkét irányba, de nembaj, minden túra más, mindig van valami újdonság. Elsétálunk a rajthoz, lejelentkezés, indulás. Az 54-es rajtszámot kapom, pedig elég későn érünk oda. Ennyire kevesen indulnának csak? Nem hiszem, túl szép az idő hozzá. Na lássunk neki. Könnyű séta az Éger-völgyből felfelé, hamarosan el is érjük az első ellenőrző pontot a Mohosi-kiskútnál. Pecsét, és mehetünk is tovább. Talán ilyen kevés gyaloglás után még nem jár a csoki? Lehet. Kis kitérő az Éger-tetői játszótérre, mindig kell egyet hintázni, ha erre megyünk. Nem maradunk sokáig, de a hagyományt őrizni kell.</span></span><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Megtaláljuk az első szalagozást. Hátizé. Ezzel jelölnék az utunkat? Látszik, hogy szándékosan kötötték a fára, nem a szél fújta oda. Majd meglátjuk, a többi is ilyen lesz-e?</span></span> <span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></span><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://kepfeltoltes.hu/120310/IMG_4706_www.kepfeltoltes.hu_.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="http://kepfeltoltes.hu/120310/IMG_4706_www.kepfeltoltes.hu_.jpg" width="320" /></a></div><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></span><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Hát nem. Sőt, másmilyen szalagozás sincs. Van egy pont ezen az úton, ahol az ember nagyon könnyen rossz irányba mehet, még akkor is, ha már számtalanszor megjárta ezt a szakaszt, ahogy mi is. Szerencsére alig száz méter után rádöbbenek, hogy rossz irányba mentünk. Ezen a ponton (P háromszög - P kör szétválása) valahogy mindig elfelejtenek szalagozni, pedig itt szükség lenne rá.</span></span><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></span><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Végre elérjük a Babás-szerköveket. Pecsétet megkapjuk, de se csoki, se puszi. Ezt érdemeljük? Úgy tűnik. Talán elfogyott? Vagy valaki allergiás rohamot kapott tőle és betiltották? Lehet. Rövid napfürdőzés és reggelizés, hogy felkészüljünk a környék legrémesebb szakaszára, a Sasfészekhez vezető útra.</span></span><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://kepfeltoltes.hu/120310/IMG_4727_www.kepfeltoltes.hu_.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://kepfeltoltes.hu/120310/IMG_4727_www.kepfeltoltes.hu_.jpg" width="213" /></a></div><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></span><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Meredek emelkedő, lógó nyelv - ezen az úton még a szitok is bennragad - de csak felérünk a tetejére. Megint egyszer. Idén még pár alkalommal úgyis meg fogjuk mászni. Újabb ellenőrző pont a Zsongor-kőnél. Már nem is számítottunk rá, de itt végre megkapjuk a szokásos csokoládé adagunkat. Bár én továbbra sem ehetek édességet, de akkor is, ami megjár, az megjár. Irány tovább a romok felé.</span></span><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Mi ez itt az út szélén? Itt fent megmaradt még egy kevés hó. Nehogy már kárba vesszen, gyorsan egymás nyakába lapátoljuk, némi közelharc és kiabálás közepette. Az elhaladó turisták elég furán néznek ránk, de akik már ismernek minket látásból, azok tudják, ilyenek vagyunk. </span></span><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></span><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Mire a romokhoz érünk, lecsillapodnak a kedélyek, megisszuk a jól megérdemelt szíverősítőt, majd némi fotózás után elindulunk lefelé a hegyről.</span></span><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Majdnem elmentünk mellette. Pár apró kis medvehagyma levél, idén az első, amit látunk. Nehezen ugyan, de megvédem őket, legalább arra a kis időre, amíg lefotózom, aztán a nagyobb leveleket gyorsan befaljuk.</span></span><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://kepfeltoltes.hu/120310/IMG_4760_www.kepfeltoltes.hu_.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://kepfeltoltes.hu/120310/IMG_4760_www.kepfeltoltes.hu_.jpg" width="213" /></a></div><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></span><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Gyors sárdagasztás a Patacsi-mezőn, aztán újabb hegymászás, fel a Vörös-hegyre. Szerencsére ez ma az utolsó, pont elég is lesz. </span></span><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Hoppá. Minden átmenet nélkül hóvirágok tűnnek fel az út két oldalán, de olyan sokan, ahogy eddig még nem láttam. Ameddig belátunk az erdőbe, ott sorakoznak végig. Leállunk fotózni, a szintidőnek már úgyis mindegy. Feltűnik, hogy a hóvirágok között itt is bújik a medvehagyma. Szakítok pár levelet, finom magában is. Azért csak óvatosan szedem, ügyelek, nehogy a hóvirág levelét is felmarkoljam vele. Amellett, hogy védett, még az íze is rémes. </span></span><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Utolsó ellenőrzőpont, a Vörös-hegyen. Újabb csoki, aztán megindulunk lefelé, egy cseppet sem barátságos lejtőn. Ezen jöttünk mi fel éjszaka? Rossz belegondolni is. Bal oldalt egy kerítés, még egészen új, nemrég keríthették el. Találunk mellette egy lécet, pont sétabotnak valót, jó hegyes a vége. Megjegyzésemre furcsán néznek rám. Ekkor súlyt le a szörnyű felismerés, a csapatból én vagyok az egyetlen, aki ismeri a Micimackó szövegét, még ha csak nagy vonalakban is.</span></span><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></span><br />
<i><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">"Micimackó, maga is csodálkozva, végignézte a lécet, amit még mindig a kezei közt szorongatott.<br />
- Találtam - mondta. - Nézd, mekkora sarka van. Gondoltam, még szükségünk lehet rá. Felszedtem.<br />
- Micimackó - mondta Róbert Gida ünnepélyesen -, expedíciónk elérte célját. Megtaláltad az Északi-sarkot."</span></span></i><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></span><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></span><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Inkább nem is mondok semmit, némán ballagok tovább. </span></span><i><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></span></i><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">A szintidőnek végleg lőttek. Sebaj. Az út utolsó szakaszán csalunk kicsit, az erdei fakerülgetés helyett a széles és kényelmes bicikliutat választjuk, amin beérünk a célba. A negyed óra késésünket nem követi semmi szörnyűséges megtorlás, megkapjuk a kitűzőt és az emléklapot, mellé főtt virslit, mustárral. Ha útközben spóroltak is az ellátmánnyal, ez a virsli sokkal jobb, mint amihez a túrák végén hozzászoktunk. Már csak két kilométer gyaloglás a buszmegállóig, és véget is ér a mai túránk.</span></span><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></span><br />
<div style="text-align: center;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br />
<iframe frameborder="0" height="280" scrolling="no" src="http://www.mapmytracks.com/explore/embed/429827" width="400"></iframe><br />
</span></span></div>Éjjeliőrhttp://www.blogger.com/profile/07877398025983329374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2447438602003319250.post-54974546863366964782012-03-03T16:15:00.001+01:002012-03-03T16:16:21.072+01:00Nőnapi Kirándulás (12) - 2012 március<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Eljött végre az első tavaszi túra, már éppen itt volt az ideje. Napsütés és ragyogóan kék égbolt, amit alig bírok elhinni a hét eleji havazás után. Nem nagy túra, de most éppen erre van szükség, sétálni, töltődni a napon és fotózni a téli álomból ébredő természetet.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2ueU49Zr1Ztk9g4L79Im8XEpV5Hy7IXpuMk6PjXqlv-Fi7H0lOCnt8m-fEqH1RC-sMZXd7u39EtpZVyxyuhQc3dHTcSxALmSf4q5dBe2aiTigQWG4t60oe5FL1_Ey4mQYWhdb5oh5xO4/s1600/IMG_4522.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2ueU49Zr1Ztk9g4L79Im8XEpV5Hy7IXpuMk6PjXqlv-Fi7H0lOCnt8m-fEqH1RC-sMZXd7u39EtpZVyxyuhQc3dHTcSxALmSf4q5dBe2aiTigQWG4t60oe5FL1_Ey4mQYWhdb5oh5xO4/s320/IMG_4522.JPG" width="320" /></a></div><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Az indulóponton sok ember, pár kutya és nagy vidámság fogad. Gyors lejelentkezés, térkép áttekintése indulás előtt. Az útvonal kicsit más, mint amire számítottam, elkerüli a Sós-hegyi kilátót, pedig jó lett volna oda felmászni, kicsit körülnézni. Hát, majd legközelebb.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Kényelmes, egyenes út a tornapálya mentén. Próbálgatjuk a különféle gyakorlatokat, de hamar feladjuk, nem szeretnénk lesérülni az első pár kilométeren. Megérkezünk a Remete-rétre, első ellenőrzőpont. Vidám őrök, pecsét, csoki. Ez utóbbit most nem kellene, elsüllyesztem a zsebem mélyére, jól jön még. Rövid pihenő, a pad mögött megpillantom az első csoport hóvirágot. Na végre, veszem is elő a fényképezőgépet, aztán látom, hogy mögötte még egy csoport. Aztán még egy, aztán megszámlálhatatlanul sok. Kattog a gép, de ideje lesz továbbállnunk.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Kellemes emelkedő vezet el a rétről, majd a műúton átvágva megtaláljuk a Mecsek legsárosabb útját. Egyik oldalán kerítés, a másikon sűrű bozótos, úgyhogy nincs más hátra, át kell vágni rajta. Kerülgetjük a pocsolyákat, olykor átugrálunk felettük, de nem sok sikerrel, végül csak le tudunk térni az útról be az erdőbe, ahol rögtön kényelmesebb sétálni az avaron.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Kiérünk egy száraz rétre, itt kipihenjük a sárbaragadás fáradalmait. Szendvics és fotószünet.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBIwbC54nQqD7xSoCQzn0nDPzUfxndsvgtCVIajCiBkcTmHLpgApaVi_8wgsOZaikBVMjOHNeeMDTnZ1AsxNLiGMjMoEa7MfjeMoc2ovUJ07l6N-wSvyDmbikpUETIdLTd7sftfGpo1JU/s1600/IMG_4561.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBIwbC54nQqD7xSoCQzn0nDPzUfxndsvgtCVIajCiBkcTmHLpgApaVi_8wgsOZaikBVMjOHNeeMDTnZ1AsxNLiGMjMoEa7MfjeMoc2ovUJ07l6N-wSvyDmbikpUETIdLTd7sftfGpo1JU/s320/IMG_4561.JPG" width="320" /></a></div><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Kicsit talán hosszabban is elidőzünk itt, mint kellene, de ezt a túrát nem versenyfutásnak szánjuk. Nem túl sok lelkesedéssel indulunk el a tovább vezető emelkedő irányába. Bár találkozunk pár csoporttal, de közel sincs annyi turista, mint vártam volna. Nem, mintha hiányozna.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">A következő ponton tömény medvehagyma illat fogad minket. Bár alaposan körülnézünk, sehol se látunk egy apró levélkét sem. Majd pár hét múlva visszajövünk, addigra tele lesz vele az erdő.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Rövidke kis út és már a Dömörkapunál vagyunk az utolsó ellenőrzőpontnál. Itt egy kisbuszban ül a pecsétőr, és megnyugtat, hogy már nincs sok vissza. Más lehet, hogy hamar beér, de mi a rendes út helyett a kisvasút sínpárja közt ballagunk, így sokkal izgalmasabb. Időközben a fényképezőgép is megtelik. Már éppen azon vagyok, hogy a munkahelyi fotóimat letöröljem, ezzel is helyet nyerve, mikor rádöbbenek, hogy rövidesen véget ér a túra és bezárják a célt. Jobb, ha nekiindulunk. Az utolsó pár száz métert sietősen tesszük meg, szerencsére nem maradunk le semmiről. A célban a már megszokott zsíroskenyér, a női résztvevők kapnak egy szál papírvirágot, a gyerekek meg egy-egy elég gyanús csokimikulást.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Hát, ez a túra is megvolt.</span></span><br />
<div style="text-align: center;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: center;"><iframe frameborder="0" height="280" scrolling="no" src="http://www.mapmytracks.com/explore/embed/421282" width="400"></iframe></div><div style="text-align: center;"><br />
</div>Éjjeliőrhttp://www.blogger.com/profile/07877398025983329374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2447438602003319250.post-875542694915662342012-01-15T10:20:00.000+01:002012-01-15T10:20:55.531+01:00Télies Mecsek 16 - 2012. január<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Eljött az év első túrája. Bár az előrejelzés hol záport, hol havazást jósolt, az idő csodálatosan tiszta, napsütötte, és meleg - legalábbis a lakásból nézve. Az ajtón kilépve viszont szembesülök a ténnyel, hogy a látszat ellenére hideg van. Sebaj, lesz még melegünk is, miközben a hegyet másszuk.</span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Az éger-völgyi rajthely felé tartva feltűnően sok turistát látunk, úgy látszik, mások is bedőltek a napsütésnek. Gyors lejelentkezés. A szervezők szerint éjszaka hullott némi hó, a Jakab Hegyen számítani kell majd rá. Akár indulhatunk is, csak kell egy kicsit taktikázni. Pár száz métert tettünk csak még meg, de kellene egyet pihenni. Körbeállunk egy padot, megcsodáljuk a szép mintázatát. Végre, elment mögülünk egy hangosan vihogós társaság, akkor haladhatunk is tovább. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxJHukx43O0aYZpUCCiorFyo407erJvGJKGPviZ675M3ffpHj4TUETK9TaMlRgTfH1QGyFQe-Q4IiqLfDSww0vkcjD8FV3rkjq-_cuW79iIhyphenhyphenMOIrdEVnYKuh7rKvu77NukVAE4IcrrR8/s1600/DSCF5200.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="239" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxJHukx43O0aYZpUCCiorFyo407erJvGJKGPviZ675M3ffpHj4TUETK9TaMlRgTfH1QGyFQe-Q4IiqLfDSww0vkcjD8FV3rkjq-_cuW79iIhyphenhyphenMOIrdEVnYKuh7rKvu77NukVAE4IcrrR8/s320/DSCF5200.JPG" width="320" /></a></div><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Sietünk? Nem igazán. Akkor kerülünk egy kicsit a régi ifjúsági tábor helyén lévő játszótér felé, ez még bőven belefér az időnkbe. Kis hintázás, majd fel a kilátóba, megcsodálni a környező tájat. Egyre több ember jön felfelé, nekünk is mennünk kellene tovább, mielőtt a legnagyobb tumultus közepén találjuk magunkat. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Jé, egy induló lap a sárban. Mi legyen? Vigyük magunkkal, vagy inkább tegyük ki egy jól látható helyre, hátha jön vissza a gazdája és elkerüljük egymást? Visszük, majd leadjuk az ellenőrzőponton. Felhívom a szervezőket. Valami olyasmire számítok, hogy rászólnak az indulóra "hé, elhagytad a lapodat, ott viszik mögötted" de nem. Mindegy, ez már nem a mi dolgunk. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Jön egy jó kis emelkedő, ezen az úton még nem jártam, de ahogy elnézem nem is fogok. Lóg a nyelvünk, mire felérünk a tetőre. Itt már tényleg havas a táj, bár még messze nem annyira, mint tavaly a Zengőn. Elérünk az első ellenőrzőpontra. Fagyott csokival és Bhagavad-Gita idézetekkel fogadnak minket. Na ez újdonság. Leadjuk a talált lapot, aztán a mögöttünk jövő tömegtől megrémülve bemenekülünk a romok közé pihenni egyet. Evés-ivás, majd egy kis kupica védőital mindenkinek, hogy jobban bírjuk a hideget és a ránk váró megpróbáltatásokat. Várunk még egy keveset, hogy levonuljon a sokadalom és mi is folytatjuk utunkat.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRyoLoUd2FAN0iCTLSsxbY-v-79skmZOwOXUSw_8DhRN0-lvakA-f516W8a_rL9J0BSozEGkbC53uKHj7_gFpMn99-JRlJWGN0862z_DpOkFJTKpa2Wt2jx57aLs7iqJK4SB0qMEaFzPk/s1600/DSCF5214.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="239" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRyoLoUd2FAN0iCTLSsxbY-v-79skmZOwOXUSw_8DhRN0-lvakA-f516W8a_rL9J0BSozEGkbC53uKHj7_gFpMn99-JRlJWGN0862z_DpOkFJTKpa2Wt2jx57aLs7iqJK4SB0qMEaFzPk/s320/DSCF5214.JPG" width="320" /></a></div><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Széles, kényelmes földút, pont kellemesen lejtős, sehol egy hangoskodó. Igen, valami ilyesmire vágytam már egy ideje. Mintha kezdene felhősödni, a végén csak megkapjuk a beígért havazást. Leérünk a Patacsi-mezőre, átugráljuk a befagyott pocsolyákat. A nyomokból ítélve, ez nem mindenkinek sikerült előttünk, valaki csúnyán belelépett a legnagyobb sárba. Rövid lelkierő gyűjtés, aztán megindulunk felfelé a Vörös-hegyen. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Nem is olyan vészes. Ez az út sokkal kényelmesebb, mint amin este jöttünk fel még az ősszel. Na jó, a végére így is kimelegszünk. De már csak egy jó kis lejtő van vissza, és ott is vagyunk a következő ponton.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">A Remete-réten forró teával és mikulás csokival várnak minket. Egyre feketébb felhők gyülekeznek felettünk, jó lesz sietni, mert a végén tényleg ránk szakad. Szerencsére már nincs sok hátra, és a terep is barátságosnak tűnik. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Tűnik. Ami a térképen nem látszik, az a keskeny út, sáros lejtő és az árokugrás, ami nem mindenkinek sikerül. Újabb taktikázás, hogy kijussunk egy nagyobb csoport közepéből. Mi hozott ki ennyi embert az erdőbe? Emlékeim szerin még egyik túrán sem találkoztam ilyen áradattal.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Hoppá, egy kis híd. Vagyis kettő. Egy szép új hidat építettek a régi, romos mellé, jól mutatnak egymás mellett. Ezen átmenni? Jól vagy? Hát, akkor én is átmegyek rajta. Kicsit inog, kicsit recseg, de csak kibír. Nem is mély alatta az árok, és úgyis puha avarra esek. Kibírt. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgx7qrmXm9blcTs8RSkf09C12as87GJW7qUXYBTjke_rGec1VUG-cuAc6dczuieJd9-V1o6c6SYZC2-vz8dse9EBTkiJw7NRYWkzTnEhrrye4cNNOwtZooyUdLBBNbUF2VUvSWVxj9kZtY/s1600/DSCF5239.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgx7qrmXm9blcTs8RSkf09C12as87GJW7qUXYBTjke_rGec1VUG-cuAc6dczuieJd9-V1o6c6SYZC2-vz8dse9EBTkiJw7NRYWkzTnEhrrye4cNNOwtZooyUdLBBNbUF2VUvSWVxj9kZtY/s320/DSCF5239.JPG" width="239" /></a></div><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Most már tényleg mindjárt ott vagyunk. Kis emelkedő, szalagkorlát mászás, átjutás az autók között, majd egy kényelmes, kiépített kerékpár út, ami egyenesen a célba visz minket. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Beérünk, beállunk a sor végére lejelentkezni. Nem volt hosszú túra, de most éppen elég volt. Főtt virsli, mustárral, szórólap a következő túrákról, tervezgetés. Mire elindulunk hazafelé, végre elkezd esni a beígért hó is. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span><br />
<br />
<div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><iframe frameborder="0" height="280" scrolling="no" src="http://www.mapmytracks.com/explore/embed/370843" width="400"></iframe></div><div style="text-align: center;"><br />
</div>Éjjeliőrhttp://www.blogger.com/profile/07877398025983329374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2447438602003319250.post-23726727815063350392012-01-08T11:23:00.001+01:002012-01-12T14:12:49.442+01:00Új év, új tervek<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Az előző évben hosszú idő után újra nekiálltam a teljesítménytúráknak. Összesen 14 túrán vettem részt, egyedül, vagy baráti társaságban, nappal és éjszaka, télen és nyáron. Másztam hegyet fagyban, kutyagoltam át a pusztán tikkasztó hőségben, áztam esőben, ugráltam át sziklák között, mindeközben 274 km utat tettem meg és 8075 méter emelkedőt másztam. A 2012. évben ezt folytatni kívánom, ennél nagyobb erőbedobással. A célom, amit ez évre kitűztem magam elé, a Dél-dunántúli Teljesítménytúrázó Kupa bronz fokozatának megszerzése. Esetleg az ezüst, majd a csillagok állásától függően.</span></span><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></span><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></span><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Ezúton is köszönetet mondok mindenkinek, aki velem tartott az utak során!</span></span><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></span><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;">Éjjeliőr</span></span><br />
<span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgd-CljUX1ZWtMGuL_xj2JWtiqrlbiD-4F6LGKGnGyrpG9f2sKEaisiQOdV5cl0QT_rzzT-VM5mLciivxL6Xl9AHFABiqFq69xVlLAIH28ydy-JTg6OFU_5xOjvuukIKp2rKDhaWhzigeE/s1600/IMG_3717.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgd-CljUX1ZWtMGuL_xj2JWtiqrlbiD-4F6LGKGnGyrpG9f2sKEaisiQOdV5cl0QT_rzzT-VM5mLciivxL6Xl9AHFABiqFq69xVlLAIH28ydy-JTg6OFU_5xOjvuukIKp2rKDhaWhzigeE/s320/IMG_3717.JPG" width="320" /></a></div><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></span>Éjjeliőrhttp://www.blogger.com/profile/07877398025983329374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2447438602003319250.post-80944272543777015752011-12-20T14:30:00.000+01:002011-12-20T14:30:14.287+01:00Dombay-tó maraton 15. 2011. december 18.<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Ez a túra is nehezen indul. Még előző nap sem volt biztos, hogy megyünk-e rá, részben az időjárás, részben a Dombay-tó nehéz megközelíthetősége miatt. Be kell vallanom, még nekem sem volt túl nagy kedvem hozzá.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Azért csak útnak indulunk. Bár nem tudjuk merre, a rajt helye is kétséges. Nem baj, mi azért megyünk. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Parkoló autók, sok ember, ez lesz az. Barátságos arcok és egy ismerős kutya. Az asztalon egy csomó serleg. Csak nem a túra teljesítőinek? Ezt azért nem hiszem. A túra érdekessége, hogy nem kell az indulásnál eldönteni, milyen távon szeretnénk indulni, majd menet közben, ahogy jól esik. Na induljunk útnak.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Szép az idő, pont túrához való. Hűvös, de tiszta, az előző napi havazás nyomai látszanak a Zengőn, bár lehet, csak a fák csúcsán maradt némi hó. Nekem viszont kiadták, készítsek téli tájképet, anélkül haza se menjek. Majd meglátom, mire jutok.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJPGAq3TAvCBJjnhWAm0OgY2993XqOxk6Rc5r7I_F3YJn0yQk0WkimkZazNiKwHHOcFDf2D0AeLHvpVnSZRE9WVVLwBlX-dFgQIgXXfe6UMJWAggm73eEBHwsBqtL9zyYp2R-gCkjqK94/s1600/DSCF5129.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJPGAq3TAvCBJjnhWAm0OgY2993XqOxk6Rc5r7I_F3YJn0yQk0WkimkZazNiKwHHOcFDf2D0AeLHvpVnSZRE9WVVLwBlX-dFgQIgXXfe6UMJWAggm73eEBHwsBqtL9zyYp2R-gCkjqK94/s320/DSCF5129.JPG" width="239" /></a></div><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Hányadszor is másszuk meg a Zengőt? Ez a negyedik alkalom idén. De legalább olyan úton megyünk, amelyiken még nem voltunk. Szerencsére nem túl meredek.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Sűrűsödő hófoltok a fák között. Meg még több. Meg... na ez az, amire nem számítottam. Bokáig érő friss hó mindenütt. A végén még meglesz a téli tájkép. Hócsata. Ez már hiányzott. Közben készülnek a téli tájképek is. Szép ez a hó, nem mondom, de egy kicsit nehéz benne hegyet mászni. Itt ahol már meredek, főleg az. Ahogy látom, másnak is meg kell állnia az út mellett, erőt gyűjteni, akkor nem velünk van a baj. Nehezen, de felérünk a Zengőre. Pecsét, szaloncukor. Zseléset fogok, abban nem lehet annyira csalódni. Mondtam én! Aki kókuszosat választott, így járt, annak már a színe sem túl biztató.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Ugye nem sietünk? Akkor jó. Felmászhatnánk a toronyba, körülnézni, ez eddig mindig kimaradt. A tiltó tábla? Az láthatóan másokat se érdekel. Na irány felfelé! Nem túl bizalomgerjesztő ez a vaslétra, de ha eddig egyben maradt, alattam se fog leszakadni. Mennyi van még vissza? Egyáltalán, hogy fogok ezen visszajönni? Még szerencse, hogy a zsákomat lent hagytam. Felérek. Körbenézek. Megérte. Fantasztikus a kilátás minden irányba. Miért nem jöttünk fel ide eddig? Furcsa érzés lenézni a Hármashegyre, a távolban a TV-torony kilátója is alattunk van még.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_XdadY7P04Y0XuVjJ2xxA5UIpUGmlfE_Nfjs7GRtiKZYSd1ZvYt4NMOoLuvY6oaakBg0cKtYzYCjkMGwLM6kJBL8_3JtQ4eYONqttwRe6wCLeJ2ewWB6dlVI5dfrOYKgzd2ZWISp7rVs/s1600/DSCF5167.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="239" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_XdadY7P04Y0XuVjJ2xxA5UIpUGmlfE_Nfjs7GRtiKZYSd1ZvYt4NMOoLuvY6oaakBg0cKtYzYCjkMGwLM6kJBL8_3JtQ4eYONqttwRe6wCLeJ2ewWB6dlVI5dfrOYKgzd2ZWISp7rVs/s320/DSCF5167.JPG" width="320" /></a></div><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Valahogy lejutok, nem is volt olyan rettenetes. Ideje továbbindulnunk, ráadásul el is kell dönteni, melyik távon menjünk. Elég lesz a 15 km is. Lefelé menet újabb hócsaták, mindenki megkapja, amit megérdemel. Lassan eltűnik a hó, ahogy beérünk Hosszúheténybe, itt már szinte tavasz van. Napsütés, langyos szellő, és sár, rengeteg sár. Esetleg be is kellene mennünk a faluba az ellenőrzőponthoz. Hol is van? Egy kocsmában. Biztos jó ötlet volt ez a szervezőktől? Felvillan a kép a lelki szemeim előtt, amint egy sötét lebújban, ahol a sűrű füsttől nem látni, kibe állítják bele a nagykést, két merevrészeg között ül a pontőr a pecsétjével. Szép kilátások. Szerencsére a helyzet koránt sem ilyen rémes. Nem is kocsma, vendéglő, rendes, takaros. A pecsét mellé forró tea is jár, kis beszélgetéssel a nemvárt időjárásról. Na, már nincs sok vissza, bár a térkép szerint kicsit unalmas lesz az út, ami a mező közepén vezet szinte végig.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Ismét tévedtem, több mindenben is. Bár egy unalmas mezei út lenne, amin haladunk! De nem. Reggel óta felengedett a fagyos föld, és pocsolyákat átugrálva, akkora sárba megyünk, amiben egy harckocsi is elakadna. Ez a két kilométeres út emlékezetes marad. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Az utolsó szakasz legalább füves már. Vakarjuk a sarat magunkról, de nem sok sikerrel. Ketten jönnek szembe, láthatóan ők is túrázók. Ugye nem kell visszafordulni? Nem. Ők már teljesítették, csak visszagyalogolnak Hosszúheténybe, onnan könnyebben hazajutnak. Vissza? Ezen az úton? Ők tudják...</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Beérünk. Kitűző, emléklap. Enni... paprikás krumpli, hatalmas kondérral, sűrű, tele kolbásszal. Na ilyen sem volt még. Merek magamnak egy emberes adagot. Nem pofátlanság ennyit? Nem. Ez most igazán jól esik. Rákérdezek a kupákra. Úgy tűnik, nem kell semmi emberfeletti dolgot teljesíteni, a bronzfokozat simán meglesz jövőre. Talán az ezüst is, ha összeszedem magam? Akár. Majd kiderül. Végre van egy cél, amit kitűzhetek magam elé a túrákon.</span></span><br />
<div style="text-align: center;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: center;"><iframe frameborder="0" height="280" scrolling="no" src="http://www.mapmytracks.com/explore/embed/342303" width="400"></iframe></div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><br />
</div>Éjjeliőrhttp://www.blogger.com/profile/07877398025983329374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2447438602003319250.post-70262558059801716212011-12-04T12:09:00.000+01:002011-12-04T12:09:11.837+01:00Mecseki Mikulás - 2011 december 3.<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Na ez a túra is jól kezdődik, a megállóban döbbenek rá, hogy sikerült leölnöm a GPS-t. Nem az eltévedéstől félek - ez egy rövid kis túra lesz, jól ismert terepen - csak éppen így nem tudom megörökíteni az útvonalat. Viszont, hogy jó is legyen a reggelben, az előző napok zord időjárását felváltotta a hirtelen jött tavasz. Talán nem kellett volna az a nagykabát, de most már mindegy.</span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Még a buszmegállóban összeismerkedünk egy turistával, aki szintén a Mecseki Mikulásra igyekszik. Hamar kiderül, hogy ő más kategóriába tartozik, mint mi. Szerinte az 50 km még nem egy vészes táv, különösebb felkészülés nélkül is végig lehet rajta menni fáradtság nélkül. Aha... Sőt, ehe... Aztán kiderül, hogy már túl van pár nemzetközi verseny megnyerésén. Sok érdekes dolgot mesél, amik egyrészt fellelkesítenek, másrészről viszont kezdem szégyellni magam, hogy 30 km volt a legtöbb, amit ezidáig egyben legyalogoltam. Jól elbeszélgetünk vele, olyannyira, hogy el is felejtünk leszállni a buszról. Megesik. Egy megállónyi gyaloglás visszafelé még nem a világ vége, legalább bemelegítünk. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">A kulcsosház ismét tömve, a szervezők mind mikulás sapkát viselnek. Gyors lejelentkezés, majd útnak indulunk, minél távolabb a nagy tömegtől. Elköszönünk az úriembertől, mi a saját kényelmes tempónkban megyünk végig a távon. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Remeterét felé kényelmes, egyenes, kissé monoton út vezet, de legalább kitárgyaljuk az élet dolgait. Egyre inkább úgy vélem, jobb helye lett volna otthon ennek a kabátnak, de levenni és cipelni nem akarom. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Beérünk a Remete Rétre. Tömve emberekkel, nem csak a túrán résztvevők, hanem egy nagyobb gyerekcsapat is, mint kiderül, 11-12 évesek. Hamar megtaláljuk az ellenőrzőpontot, az egyetlen mikulássapkás fej a sokadalomban. Pecsét. És? Semmi? Egy szaloncukor? Nincs. Na szép. Keresünk egy szabad padot és kárpótoljuk magunkat termoszban hozott forralt borral. A langyos idő ellenére jól esik. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Mikor tovább indulunk, gondosan megszemlélem az útszakaszt, amin pár héttel ezelőtt az éjszakai túrán bolyongtam. Nappal sem sokkal jobb, az avar egybemossa a környezetével és lazán tovább mennénk egyenesen, miközben az út elkanyarodik alattunk, ha nincs a jelzés.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Út közben megegyezünk, tíz perc veszteség nem számít, felmászunk a Sóshegyi kilátóba, de mikor odaérünk, inkább leteszünk róla, az iskoláscsapat másik fele már megszállta. Megyünk tovább szó nélkül a Lapis felé, majd onnan fel a Tubesre. Ez az út mintha meredekebb lenne, mint amilyen volt,</span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"> lóg a nyelvem, mire felérünk, az vigasztal, több emelkedő már nem nagyon lesz. Kistubesre viszont kimegyünk. Hatalmas szél fogad, majd levisz a kilátóról, azért pár fotót készítek a városról.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgF5A7lN3YBeNaJ_AOexXXYs6kg5vxhdf_PpqmRAdhM-TXrAGs_CRshyphenhypheneHm0SB9H_tdXRidap39_IZ4EHFLH0gcpQtTO9SQPh5q2csF0tUchFCuiRwT8Dcq2iNS5oApWw3sSPBcfXwvUdk/s1600/szekes.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="199" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgF5A7lN3YBeNaJ_AOexXXYs6kg5vxhdf_PpqmRAdhM-TXrAGs_CRshyphenhypheneHm0SB9H_tdXRidap39_IZ4EHFLH0gcpQtTO9SQPh5q2csF0tUchFCuiRwT8Dcq2iNS5oApWw3sSPBcfXwvUdk/s320/szekes.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Továbbindulva rádöbbenek, hogy bele kellene húznunk. Bár emelkedő már alig lesz, de még van vissza út rendesen és kifutunk a 3 órás szintidőből. Egyáltalán miért van itt szintidő, és miért ilyen szoros? Egy ilyen rövid, alig 13 km hosszú, kényelmes úton végigmenő túrának nem az lenne a célja, hogy minél több embert kicsaljon a városból? Családokat gyerekkel, akik most ismerkednek a természetjárás szépségeivel.</span></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">TV Torony, a 2. ellenőrzőpont. Morcos pontőr, olyan életunt arccal, amilyent ritkán lát az ember. A mikulás sapka azért megvan. Komoran pecsétel, majd kiadja az útirányt, így lemondunk arról a tervünkről, hogy elegánsan levágjuk a dömörkapui kanyart. Szaloncukrot természetesen tőle se kaptunk. </span></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Bukdácsolunk lefelé a köves úton, kis család jön velünk szembe, mögöttük egy újabb mikulás. Ezúttal nem csak sapka, hanem teljes felszerelés, még puttonya is van, de úgy tűnik, ő nem hozzánk tartozik. Talán meg kellett volna próbálkozni a versmondással? Á, inkább nem.</span></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Leérünk a Dömörkapuhoz. Hű... vagy három mikulás, sok gyerek, kisvasút. Kollega szerint egy női mikulás is volt közöttük, de nekem ez nem tűnt fel. Sietünk a cél irányába, de nem annyira, hogy nem álljunk meg az állatkert mellett barátkozni egy emuval. Azaz csak barátkoznánk, de őméltósága tojik ránk, még tisztességesen lefotózni se hagyja magát. </span></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Beérünk a célba, 5 perccel a szintidő lejárta előtt. Emléklap, kitűző, és egy mikulás minden beérkezőnek kis mikulás csomagot oszt, ez feledteti az ellenőrzőpontokon lévő szaloncukor hiányt. Ráadásul még verset sem kell hozzá mondani. Zsíros kenyér hagymával, mellé valami gyanús gyógytea, mindenféle fűből, koffeinmentesen. Nekünk pont nem jut, de nem sajnáljuk annyira. Elköszönünk, irány haza. Ennek a túrának is vége.</span></span></div>Éjjeliőrhttp://www.blogger.com/profile/07877398025983329374noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2447438602003319250.post-84696650549826418732011-11-28T09:15:00.000+01:002011-11-28T09:32:08.966+01:00Mecseknádasdtól Zobákpusztáig 2011. november 27.<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Egy ideje mondogatja már az a kis hang, hogy végre ki kellene mozdulni otthonról a természetbe, úgyhogy némi tervezgetés után elindultam az Óbányai völgy felé. A pontos útvonalat még nem tudom, majd eldől menet közben. Vasárnap lévén busz csak Mecseknádasdig megy, itt ér az első meglepetés. Az addigi ködös, szutykos, szmogos levegőt itt hirtelen, átmenet nélkül felváltja a tiszta kék égbolt, egy-egy halvány felhővel. A végén még egész szép lesz az idő. A séta Óbányára, bár műút mellett vezet, nem unalmas, két oldalt a dombok még mindig az ősz színeiben pompáznak, és közben a nap is kisüt. Lehet, túlöltöztem? Na várjuk csak ki a végét! </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Az út mellett pár szép kis ló legel. Barátságosnak tűnnek, próbálnék is ismerkedni velük, de a köztünk lévő villanypásztor miatt inkább nem erőltetem.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRlVXp_BXakIRvG1r_h4ibhQiHh1p6XNk3byf8Syssw_gA2See29rugjR4oWEKjg__wp2vCQhyphenhyphenPQbKVNNC2aDt2OthoaPdB9TZVfncXsH4eO6AvJC-C3vOkmC_PuGrR5Vzzhps5PDSp9Q/s1600/DSCF4924.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="239" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRlVXp_BXakIRvG1r_h4ibhQiHh1p6XNk3byf8Syssw_gA2See29rugjR4oWEKjg__wp2vCQhyphenhyphenPQbKVNNC2aDt2OthoaPdB9TZVfncXsH4eO6AvJC-C3vOkmC_PuGrR5Vzzhps5PDSp9Q/s320/DSCF4924.JPG" width="320" /></a></div><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Beérek Óbányára, csendes és kihalt. A falu közepén egy kisebb csoport álldogál, beszélgetnek. Talán most jöttek miséről? Rájuk köszönök, barátságosan visszaköszönnek. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Kiérve Óbányáról hirtelen lehűl a levegő. A falu határában lévő két kis halastó vékonyan be van fagyva, a patak mellett is jégcsapok sorakoznak. A fákról olykor víz csöpög, mintha esne. Hiába szeretem ezt a völgyet, most egy barátságtalan arcát mutatja. Iszok egy korty szíverősítőt és megyek tovább. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgn7t47e0F3NPMSByOcUyZsb9VBYxAp5nS2CyCTlZBtXIVoUeN2bju5ahv8-aM5tP2urQGFSyfjn_sFA-smv3_TYUQRDzagkzLcUyYv5TdqKnYv4Vz88MuqbH7LPMWHG3gCNyqTQitZtmg/s1600/DSCF4950.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgn7t47e0F3NPMSByOcUyZsb9VBYxAp5nS2CyCTlZBtXIVoUeN2bju5ahv8-aM5tP2urQGFSyfjn_sFA-smv3_TYUQRDzagkzLcUyYv5TdqKnYv4Vz88MuqbH7LPMWHG3gCNyqTQitZtmg/s320/DSCF4950.JPG" width="239" /></a></div><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">A völgy végén rozoga híd vezet át a patak felett. Már nyáron sem volt túl bizalomgerjesztő, mikor utoljára erre jártam, azóta csak tovább romlott az állapota. Viszont felkerült rá egy "Vigyázz! A híd életveszélyes" tábla is. Pedig más út nincs, átugrani, megkerülni nem lehet, csak ezen kell átmenni valahogy. Inog, nyikorog, de kitart. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Kisújbánya még Óbányánál is kihaltabb, egyetlen emberrel sem találkozok, míg átmegyek a falun. Bár korábban felmerült bennem az ötlet, hogy innen Püspökszentlászló felé indulok, és megmászom a Zengő északi oldalát, de erről a tervről szinte azonnal le is tettem. Majd egyszer. Jelenleg éppen elég felmásznom a Cigány Hegyre. </span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Itt tartok egy kis ebédszünetet, és kényelmesen megtervezem a további utamat. Legjobb lesz, ha a kék jelzésen lemegyek Zobákpusztára, részben azon az útvonalon, amin a Mecsek 700 is haladt, most legalább lesz időm fotózni és nézelődni, nem hajt a szintidő. Felmegyek a kilátóba. Délre a Zengő és a Hármashegy csúcsai éppen hogy csak kilátszanak a sűrű ködből, a többi égtáj felé viszont egészen tiszta a levegő. Feljön egy család is, apukának jó szeme van, kiszúrja, hogy a távolban látszik a köd felett a TV Torony csúcsa, ez nekem fel sem tűnt. Próbálom lefotózni, valami majd csak lesz belőle.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Lejutva a Cigány Hegyről már szinte kimondottam tavaszias az idő és egyre több a száraz avar.</span></span> <span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Rájövök, azért is jó egyedül kóborolni az erdőben, mert kedvemre zöröghetek az avarban, ugrálhatok, csapkodhatok a kezemmel, senki nem néz hülyének.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Elérem a Hidasi-völgy irányába vezető patakot. Már múltkor is megcsodáltam, mennyire kanyargós. Talán szándékosan terelték így? Nem tudom, valahogy nem tűnik túl természetesnek.</span></span> <span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">A túraút sokszor eltűnik az avarban, de nem is kell látni, a patak mellett kényelmesen lehet haladni a jelzéseket követve. </span></span> <br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0rBy_CHvjjigNY8_AM87T2L2pOIo76DHevIy-wGI2lgskAl8irasMsqFfskah5DgScZ7MOnZJg5kLQFgPqqrEFFJ5cW80geaiEgGUPSz5eVaLAMWUenL_7FkKhvCzMHYfG7Lkb4wwlTg/s1600/DSCF4998.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0rBy_CHvjjigNY8_AM87T2L2pOIo76DHevIy-wGI2lgskAl8irasMsqFfskah5DgScZ7MOnZJg5kLQFgPqqrEFFJ5cW80geaiEgGUPSz5eVaLAMWUenL_7FkKhvCzMHYfG7Lkb4wwlTg/s320/DSCF4998.jpg" width="239" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Talán mégsem kellene olyan kényelmesen haladni, ha el akarom érni a buszt, így megszaporázom a lépteimet. Már közel a civilizáció, hallom az autók hangját. Egy utolsó kilométer. Jé, mi ez itt a fán? Egy ellenőrzőpont pecsét, 5-ös sorszámú. Lenne ma egy teljesítménytúra, ami nem szerepelt a listában? Nem hiszem, akkor találkoznom kellett volna már pár túrázóval. Ezt inkább csak itt felejthették kint a gondatlan szervezők. Biztos, ami biztos, pecsételek vele egyet, és indulok is tovább, már nincs sok vissza.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;">Beérek Zobákpusztára. Utolsó száz méter, még megörökítek egy különösen ronda disznót egy teherautó árnyékában, és várom a hazafelé vivő buszt. Ez a túra is véget ért.</span></span><br />
<div style="text-align: center;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "Georgia", "Times New Roman", serif;"><br />
</span></span></div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><iframe frameborder="0" height="280" scrolling="no" src="http://www.mapmytracks.com/explore/embed/328793" width="400"></iframe></div><div style="text-align: center;"><br />
</div>Éjjeliőrhttp://www.blogger.com/profile/07877398025983329374noreply@blogger.com0