A rajthely környékén meglepően sok autó parkol, úgy tűnik, vannak még elszánt emberek. Megkapom a papírokat. Szép, részletes útleírás, térkép, táv és emelkedés útszakaszokra lebontva és még egy grafikon is helyet kapott rajta. Biztató előjel, na induljunk.
Ismerős utak, bár esőben és ködben még nem jártam erre. Milyen jó fotókat lehetne itt készíteni. Csak a kis, régi gépemet viszem, azt nem féltem a beázástól. Nincs is olyan hideg, ha nem esne, pont kirándulóidő lenne. Egyre nagyobbak a pocsolyák az út közepén. Kisebb-nagyobb elágazásoknál mindenütt szalagozás, nehogy rossz irányba menjen az ember. Jó munkát végeztek, meg kell hagyni. Elsuhan mellettem pár futó, aztán megint páran. Elérem az első ellenőrzőpontot, a Babás Szerköveknél. Kiderül, itt nem osztanak semmit. Sebaj, én fel vagyok tankolva. Azért a társaság kellemes, pár perc beszélgetés nem számít. A pontőr szerint jó ez az idő, mert kiszűri azokat, akik csak divatból járnak túrázni. Divattúrázók? Ilyent se hallottam még. Indulás tovább. Szerencsére nem kell felmászni a Zsongor kő felé. Megkerüljük a hegyet, nem pedig átmászunk rajta. Áldom a bölcsességét annak, aki az útvonalat tervezte.
Tovább, csak tovább. Széles erdei út, kicsit emelkedik, kicsit lejt, kibékülnék vele, ha végig ilyen lenne. A szalagozás viszont eléggé meggyérül. Csak nem kezdett elfogyni a szalag? Kellett nekik annyira pazarolni az elején. De nem gond, ezt az utat nehéz eltéveszteni. Elérem a második pontot, Petőczpusztát. A semmi közepén áll egy kis kápolna, mellette egy kisbusz. Kedves fiatalok, egy kiskutya társaságában, aki csak a kocsiból szemlélődik kifelé. De jó neki. Mikor bejelölik a sorszámomat látom, jópáran leelőztek már. Ja igen, a futók. Csoki itt sincs, csak innivalót osztanak, de az határozottan jól esik.
Irány tovább Petőcz-akna irányába. A gyaloglás a műúton nem dob fel, ahogy a leírás sem, amely szerint itt 2 km távon 120 m emelkedő lesz. Nagyszerű. Valahogy nem akar a műútnak vége lenni. Zavar, hogy ennyien leelőztek. Számolgatok, ha tartom az eddigi sebességemet, akkor 5 óra alatt járom végig a túrát, a 7 órás szintidő helyett. Akkor mégsem én vagyok a lassú. Megyek, és még mindig csak megyek. Emelkedő sehol, pedig lassan odaérek a következő pontra. Nem, mintha hiányozna, de akkor is. Jó irányba megyek? Igen. Térképet összevetem a gps-el. Semmi hiba, erre kell menni, semmit nem kerültem ki a ködben. Akkor csak elszúrták a leírást. De ennyire?
Harmadik ellenőrzőpont, szintén a semmi közepén. Egyre nagyobb a köd. Pecsét. Csoki, vagy ilyesmi minek? Már nem is számítok rá. Indulok tovább, menet közben egy szendvicset rágcsálva. Hát nem elvétettem az utat? Úgy tűnik, végleg elfogytak a szalagok. Sebaj, nem nagy a tévedés, feleslegesen másztam meg egy kis dombot, annyi még belefér, a túloldalán lecsorgok, vissza a kijelölt útra. Vajon a célban, Teca mamánál árulnak forralt bort? Már itt lenne a szezonja. Mindjárt beérek a negyedik ellenőrzőpontra. Felteszem, itt se osztanak semmit.
Meglepetés! Nemhogy csokit nem osztanak, de még ellenőrzőpont sincs. Biztos, hogy itt kell lennie? Igen. Térkép, gps rendben. Itt a kijelölt pont a P és K+ elágazásánál, de sehol senki. Ha az őr elment volna a dolgára a közeli bozótosba, attól még a zászló itt lenne. Körbenézek még egyszer. Semmi. Jó, menjünk tovább. Pár száz méterrel távolabb egy kisház előtt ott a pont. Hát, a leírásban nem ez szerepel, legalább egy kiírást tehettek volna. Mindegy. Már nincs sok vissza. Pecséten kívül mást természetesen itt se kaptam.
Mindjárt itt az utolsó pont. Jön szembe két morcos nő, aztán egy futó. Ha rossz irányba megyek, csak rám szolnak. Odaérek a pontra. Az őr elmeséli, hogy mások se találták az előző pontot, ezért nem a kijelölt úton mentek tovább, hanem a P jelzésen, hátha megtalálják. Szegények. Belegondolok, ha én hagyom ki, vajon visszamegyek-e a pecsétért, vagy inkább hagyom az egészet.
Közben gyanús cukorral kínálgatnak. Na ne. Az utolsó ponton? Ennyi?
Nem mondok semmit, megyek tovább. Beérek a célba. Gratuláció, emléklap, kitűző, főtt virsli. Ez utóbbi a legjobb fajta, amit eddig osztottak túrákon. Mire kiérek a megállóba, már a nap is kisüt. Irány hazafelé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése