Mecseknádasdtól Zobákpusztáig 2011. november 27.

Egy ideje mondogatja már az a kis hang, hogy végre ki kellene mozdulni otthonról a természetbe, úgyhogy némi tervezgetés után elindultam az Óbányai völgy felé. A pontos útvonalat még nem tudom, majd eldől menet közben. Vasárnap lévén busz csak Mecseknádasdig megy, itt ér az első meglepetés. Az addigi ködös, szutykos, szmogos levegőt itt hirtelen, átmenet nélkül felváltja a tiszta kék égbolt, egy-egy halvány felhővel. A végén még egész szép lesz az idő. A séta Óbányára, bár műút mellett vezet, nem unalmas, két oldalt a dombok még mindig az ősz színeiben pompáznak, és közben a nap is kisüt. Lehet, túlöltöztem? Na várjuk csak ki a végét! 
Az út mellett pár szép kis ló legel. Barátságosnak tűnnek, próbálnék is ismerkedni velük, de a köztünk lévő villanypásztor miatt inkább nem erőltetem.

Beérek Óbányára, csendes és kihalt. A falu közepén egy kisebb csoport álldogál, beszélgetnek. Talán most jöttek miséről? Rájuk köszönök, barátságosan visszaköszönnek. 
Kiérve Óbányáról hirtelen lehűl a levegő. A falu határában lévő két kis halastó vékonyan be van fagyva, a patak mellett is jégcsapok sorakoznak. A fákról olykor víz csöpög, mintha esne. Hiába szeretem ezt a völgyet, most egy barátságtalan arcát mutatja. Iszok egy korty szíverősítőt és megyek tovább. 

A völgy végén rozoga híd vezet át a patak felett. Már nyáron sem volt túl bizalomgerjesztő, mikor utoljára erre jártam, azóta csak tovább romlott az állapota. Viszont felkerült rá egy "Vigyázz! A híd életveszélyes" tábla is. Pedig más út nincs, átugrani, megkerülni nem lehet, csak ezen kell átmenni valahogy. Inog, nyikorog, de kitart. 
Kisújbánya még Óbányánál is kihaltabb, egyetlen emberrel sem találkozok, míg átmegyek a falun. Bár korábban felmerült bennem az ötlet, hogy innen Püspökszentlászló felé indulok, és megmászom a Zengő északi oldalát, de erről a tervről szinte azonnal le is tettem. Majd egyszer. Jelenleg éppen elég felmásznom a Cigány Hegyre. Itt tartok egy kis ebédszünetet, és kényelmesen megtervezem a további utamat. Legjobb lesz, ha a kék jelzésen lemegyek Zobákpusztára, részben azon az útvonalon, amin a Mecsek 700 is haladt, most legalább lesz időm fotózni és nézelődni, nem hajt a szintidő. Felmegyek a kilátóba. Délre a Zengő és a Hármashegy csúcsai éppen hogy csak kilátszanak a sűrű ködből, a többi égtáj felé viszont egészen tiszta a levegő. Feljön egy család is, apukának jó szeme van, kiszúrja, hogy a távolban látszik a köd felett a TV Torony csúcsa, ez nekem fel sem tűnt. Próbálom lefotózni, valami majd csak lesz belőle.
Lejutva a Cigány Hegyről már szinte kimondottam tavaszias az idő és egyre több a száraz avar. Rájövök, azért is jó egyedül kóborolni az erdőben, mert kedvemre zöröghetek az avarban, ugrálhatok, csapkodhatok a kezemmel, senki nem néz hülyének.
Elérem a Hidasi-völgy irányába vezető patakot. Már múltkor is megcsodáltam, mennyire kanyargós. Talán szándékosan terelték így? Nem tudom, valahogy nem tűnik túl természetesnek.  A túraút sokszor eltűnik az avarban, de nem is kell látni, a patak mellett kényelmesen lehet haladni a jelzéseket követve. 

Talán mégsem kellene olyan kényelmesen haladni, ha el akarom érni a buszt, így megszaporázom a lépteimet. Már közel a civilizáció, hallom az autók hangját. Egy utolsó kilométer. Jé, mi ez itt a fán? Egy ellenőrzőpont pecsét, 5-ös sorszámú. Lenne ma egy teljesítménytúra, ami nem szerepelt a listában? Nem hiszem, akkor találkoznom kellett volna már pár túrázóval. Ezt inkább csak itt felejthették kint a gondatlan szervezők. Biztos, ami biztos, pecsételek vele egyet, és indulok is tovább, már nincs sok vissza.
Beérek Zobákpusztára. Utolsó száz méter, még megörökítek egy különösen ronda disznót egy teherautó árnyékában, és várom a hazafelé vivő buszt. Ez a túra is véget ért.