Mecseki Mikulás - 2012 december

Napok óta az előrejelzést lessük, hogy el tudunk-e menni a túrára. Bár rövid - bő 12 km - és jól ismert terepen is vezet, de úgy hiányzik már, mint egy falat túra. Ráadásul, itt a végén mikuláscsomagot is kapunk.

Még a túra reggelén is kétséges az indulás. Telefon, felhők vizsgálata, hajnali eső kitárgyalása,  de végül, egy "induljunk el, majd meglátjuk" felkiáltással csak útra kelünk.
A hegyre menet lassan feltűnnek a hófoltok a fák alatt. Biztató. Mire felérünk az állatkerthez már egész szép havat látunk, úgyhogy a buszról leszállva rögtön egy kis dobálózással melegítünk be. Na, de nem csak ezért jöttünk, irány a rajt!
A rajtnál meglepő módon nem tolonganak az emberek, aminek felettébb örülünk. Hiába, a rossz időnek is megvan a maga előnye. Regisztráció, indulás. Hmm... változott az útvonal a tavalyihoz képest, de nem kárára. Sőt. A "másszuk meg a Misinát éhgyomorra" indulás helyett szép kényelmesen elsétálunk a piros sávon a Remeterét irányába.

Remeterét. Itt ugyan nincs ellenőrzőpont, de azért tartunk egy reggelivel egybekötött pihenőt. Megnézem a gps-t. Még csak 4,5 km? Többnek tűnt... Na, húzzunk bele! 
Elkezd valami potyogni. Esik? Vagy csak a fákról csepeg a víz ennyire? Mindenesetre ez nem hiányzik. Mire elérjük az első pontot Büdös-kútnál, addigra a jókedvünk meglehetősen lelohad, és ezt csak tetézi, hogy a pecsét mellé nem kapunk szaloncukrot, pedig jók voltunk. 
Nekivágunk az emelkedőnek Lapis felé. Nem túl hosszú, nem is meredek, sokkal kényelmesebb annál, mint amire számítottam. Közben a köd is beborítja az erdőt, új hangulatot adva a túrának.

Lapis. Sok ember, egyre nagyobb a köd. Gyorsan nekivágunk az emelkedőnek Tubes irányába. Minél előbb le akarom hagyni azt a csapatot, aki itt hangoskodik. Sikerül is, jóval előttük érünk fel a tetőre. Szaloncukrot itt se kapunk. Na szép, mondhatom. Majd a célban.
Akkor menjünk is. Nincs messze, és szinte végig lejtő van már. Kis kitérőt azért teszünk a Kistubeshez, meg kell csodálni a nemlétező kilátást, ha már egyszer itt vagyunk.

Misinai parkoló. Innen már tényleg nincs messze a cél. Felteszem a nagy kérdést. A kijelölt úton menjünk, vagy egy rövidebb ösvényen? Megszavazzák a rövidebb ösvényt. Ugyan még száraz időben is kicsit nyaktörő, de ilyesmivel nem törődünk, hamar leérünk rajta Mandulásig. Bár felmerül bennem egy kósza gondolat, hogy a csalókat kiszúrja a Mikulás, és nem kapnak ajándékot, de nem törődök vele.
Beérünk a célba. Megkapjuk a jól megérdemelt mikuláscsomagot, s ellentétben a félelmeinkkel, még verset sem kell hozzá mondani. Egy pohár forró tea, aztán irány haza a jó meleg lakásba.