Rögtön az első útszakasz - a Hotel Kikelettől felkapaszkodni a Misinára - előhozza belőlünk a nagy kérdést, "mit is keresünk mi itt, amikor még nyugodtan alhatnánk a jó meleg lakásban" de legalább segít felébredni és ráhangolódni a túrázásra. Az első ellenőrzőponton balatonszelet szerű nápolyit kapunk (jól esik így korán) és helyre igazítanak, amikor rossz irányba akarunk továbbindulni. Kellemes, nem túl emelkedős út a Fehér kúti kulcsosházig. Egy elágazásnál erősen bűvöljük a térképet, de sikerül a helyes irányba indulni. Fázunk, valahogy nem akar melegebb lenni.
Második ellenőrző pont. Sport szelet, sok ember. Mit keresnek ennyien az erdőben ilyen hidegben? Próbáljuk úgy alakítani a tempót, hogy nem legyünk egy nagyobb csoport közelében. Lehet, korábban kellett volna indulni? Akkor még hidegebb van. Egy korty védőital segít, hogy átmelegedjünk és szebbnek lássuk a világot. Egy elágazásnál kiderül, nem csak mi indulunk néha a rossz irányba. Könnyű terep a Tripamer fáig, széles út, sehol egy emelkedő. Innen irány Mánfa, a nemrég már bejárt úton. Patak átugrálása, borzongás a deres mező láttán, és remény, hogy a harmadik pontnál valami meleget kapunk.
Ez nem jött be. Az ellenőrzőponton gyanús rágót osztanak, és közlik, a rágóban lévő izompasis matricát kell beragasztani a túralapra pecsét helyett. Micsoda? Legalább autós rágó lenne. Próbálok cserélgetni, de rájövök, nekem még egy aránylag normális kinézetű jutott. Talán átok ül ezen az ellenőrző ponton. Két hete a DÖKE túrán itt egy madzagon lógó ceruza fogadott minket, hogy jelöljük be magunknak a lapot.
Megcsappanó lelkesedés. Ismét egyre több az ember körülöttünk. Az út egyre sárosabb. Kőlyuknál az út mellett fekszik egy vaddisznó. Ne piszkáljuk, hátha csak alszik. Végig a Melegmányi Völgy szikláin, a végén egy szép nagy emelkedő. Csak az tartja bennünk a lelket, hogy már nincs sok vissza. Kellene egy új tüdő.
Rábay Fa. Itt már jártunk ma egyszer. Nade most ellenőrző pont is van már itt. Gyanús csoki, érdeklődök, miért nem egy kondér forralt borral várnak itt minket. Inkább nem feszegetem a témát. Már csak egy emelkedő Kantavár után. Nem is olyan vészes. Mindjárt célba is érünk. Mindjárt. Kisrétnél sikerül rossz utat választani, így kerülünk egy kicsit a Vidámpark felé. Sebaj, ez szép, egyenes út, kényelmesen végigsétálunk rajta. Már csak 300 méter a célig. Ezen is túl vagyunk. Emléklap, zsíros kenyér, mulatós zene. Ez nem kellene. Irány haza forró fürdőt venni.
Erre jártunk:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése