Körbe a Jakab-hegyen - 2012 augusztus

Hajnali ébredés, forgolódás. Ha már úgysem tudok visszaaludni, akkor inkább keljek útra jó korán, hogy kihasználva a szabadság utolsó napjait, csavarogjak egy jót a Jakab-hegy körül. Kávé, menetrend, indulás. Reggel fél 6, és én itt állok Éger-völgy bejáratánál. Normális vagyok? Biztosan. Most legalább még nincs senki errefelé. Megindulok előre, a jól megszokott úton. Végig a tó mellett, balra, fel az emelkedőn,  panoráma sétány, Égertető, majd egyenesen a Babás Szerkövekig. Hányszor jártam végig ezt az utat? Nem tudnám megmondani. Sokszor. mégsem unalmas, mégis szeretek erre járni, mégis mindig elgyönyörködtet a táj, amikor erre járok. A Babás Szerkövek nem változtak meg szombat óta, most mégis más a reggeli fényekben letekinteni innen Kővágószőlősre.

Megreggelizek, majd indulok tovább, végig a kövek mentén, a piros háromszöget követve. Itt már kevésbé ismerős a táj. Keskeny út kanyarog a fák és a kövek között, végig a hegyoldalon. Csend, béke és nyugalom. Ez az, amire most szükségem van, hogy kitisztuljon a fejem a mindennapok gondjaitól.
Kiérek egy szélesebb földútra, haladok rajta észak felé. Kis emelkedő, kis lejtő, máris kiérek Petőczpusztára a haranglábhoz. 

Körbejárom a rétet, megnézem az aknák emlékköveit, megcsodálom a sűrűn növő virágokat, majd megyek tovább. 

Kanyargós műút. Lassú, unalmas, emelkedős. Nem nagyon, csak éppen annyira, hogy megcsappantsa a hangulatomat és elálmosítson, mire eljutok a végére. Út közben elmegyek a kedvenc útjelzőm mellett. Ez a kő mindig is felderített, pedig csak első pillantásra tűnhet kuszának a jelölés rajta.

Beérek a volt akna helyére. Még megvan az út, a kapu előtti forduló, az akna bejáratához ültetett fenyőfák. Az emlékkő körüli terület kerítéssel körbe van kerítve. Miért? Fogalmam sincs róla. De a kapu tárva-nyitva, így bemegyek, lefotózom, majd megyek tovább a piros sáv mentén, ez már visszavisz Éger völgybe, nem kell róla letérnem.

Hát ez? Ez bizony egy szép nadragulya bokor, ilyent is ritkán látni errefelé. Tele van érett terméssel. Eljátszom a gondolattal, de nem szedek belőle.

Lassan visszaérek a völgybe. Kezdem érezni a kialvatlanságot, összefolynak a gondolataim. Baktatok az erdőben, nézem a tájat. Felbukkan két őz és berohannak a fák közé. Próbálom lefotózni őket, de csak elmosódott barna foltok lesznek a képen. Talán, majd legközelebb. Elérem a Farkas-forrást, innen már csak 2 km. Már csak 1. Itt vagyok újra a tónál, ahonnan kora reggel elindultam. A mai séta is megvolt.